A zalai település önállósága már csak emlék, de egykori lakói szívesen térnek vissza

A résztvevőket Csécs István, Lickóvadamos polgármestere köszöntötte, röviden szólt a falu életéről, a fejlesztési lehetőségekről, és utalt arra is, hogy az újabb betelepülőkkel a falu létszáma folyamatosan emelkedik.

Lickóvadamos egyik falurészéből elszármazottak találkoztak

Ezt követően Kustánné Fitos Amália elszármazott röviden beszélt a település történetéről. Vadamos régtől lakott, de mindig alacsony népességszámú kistelepülés volt. Első írásos említése egy 1374-ben keletkezett oklevélben található. Évszázadokon keresztül megőrizte önállóságát, ugyanakkor együttműködött a szomszédos Lickóval, a közigazgatási feladatokat már a 19. század elejétől a két falu együtt látta el, közösen választottak községbírót és elöljárókat. 1894-ben egyesítették a két települést, és így lett a két település nevéből mesterségesen alkotott helységnév, Lickóvadamos.

A résztvevők terített, fehér asztal mellett elevenítették fel emlékeiket, élményeiket, többen örömmel idézték fel az egykori közösségi munkák hangulatát, és kiderült, hogy a résztvevők közül többen is dolgoztak a településrész kultúrotthonának építésén, hogy az 1961-ben átadásra kerüljön. Előkerültek régi képek a faluról, a résztvevőkről, az egykori eseményekről és a családokról. Megható volt a résztvevők magas létszáma, az őszinte emberi érzések egymás és település iránt.