Rákpestist is terjeszthet a veszélyes jövevény a Balatonban

Az utóbbi években egyre nagyobb aggodalomra ad okot a vörös mocsárrák (Procambarus clarkii) hazai terjedése – hívja fel a figyelmet kutatásában a Magyar Haltani Társaság –, amely újabb fordulóponthoz érkezett: a Balaton vízrendszerében is kimutatták a jelenlétét. A 2024 őszi és téli felmérések során több ponton – köztük Balatonfűzfőn, Balatonfüreden, Siófoknál és Gárdony térségében – is előkerültek e magas inváziós potenciállal rendelkező idegenhonos faj példányai. A helyzet súlyosságát tovább fokozza, hogy a vörös mocsárrák nem csupán az őshonos fajokat szoríthatja ki, hanem aktívan terjeszti a rákpestist is, amely végzetes lehet a Balatonban élő őshonos folyami és kecskerák állományokra nézve.

Veszélyes jövevény a Balatonban: a vörös mocsárrák a rákpestist is terjesztheti

Magyarországon az utóbbi évtizedekben több idegenhonos tízlábú rákfaj is megjelent, részben a természetes terjedés révén, részben az emberi tevékenység – például díszállat-kereskedelem, szabadtéri tartás vagy felelőtlen haltelepítések – következtében. A vörös mocsárrák az egyik legjobb példája annak, hogyan válhat egy egzotikus faj gyorsan elterjedt inváziós fajjá. Kitűnő alkalmazkodóképessége miatt termálvizekben, urbanizált vízterekben és természetes vizekben egyaránt képes megtelepedni és gyorsan szaporodni.

A 2024. októberi és decemberi állományfelmérések eredményei alapján a Balatonba torkoló vízelvezető csatornákban (pl. Balatonfűzfő, Balatonfüred, Siófok) és a Velencei-tó környéki csatornahálózatban is sikerült kimutatni a fajt. Nemcsak felnőtt példányokat, hanem fiatal egyedeket is találtak, ami arra utal, hogy a faj már szaporodik is ezeken az élőhelyeken.

Rákpestissel fertőzheti meg az őshonos állományokat

A vörös mocsárrák terjedése azonban nem csupán az ökoszisztémák szerkezetét változtathatja meg. Az igazi veszély abban rejlik, hogy ez a faj a rákpestis (Aphanomyces astaci) kórokozójának aktív hordozója és terjesztője. A rákpestis egy gombás eredetű betegség, amely teljes rákpopulációkat képes elpusztítani, különösen az olyan őshonos fajokat veszélyezteti, mint a folyami rák (Astacus astacus) vagy a kecskerák (Pontastacus leptodactylus).

A Balaton esetében ez különösen aggasztó, hiszen a tó vízrendszere több ponton kapcsolódik természetes élőhelyekhez, ahol honos rákfajok élnek stabil populációkban. Amennyiben a rákpestis eléri ezeket az állományokat, tömeges pusztulás következhet be, amely visszafordíthatatlan ökológiai károkat okozhat.

Vízgazdálkodásra és partvédelemre is hatással van

A vörös mocsárrák jelenléte nem csak az élővilágra jelent fenyegetést. Földbe ásott járatai meggyengíthetik a partfalakat és medreket, kárt okozhatnak az esővíz-elvezető csatornarendszerekben is. Ezek az infrastruktúrák kulcsfontosságúak az árvizek megelőzése és a vízelvezetés szempontjából, így az általuk okozott károk jelentős gazdasági és közbiztonsági kockázatot is hordoznak.

Mit lehet tenni?

A jelenlegi helyzet alapján sürgős beavatkozásra van szükség, hogy a vörös mocsárrák további terjedését megakadályozzuk. Ez magában foglalhatja:

• a lakossági bejelentések ösztönzését,
• az élőhelyek rendszeres monitorozását,
• a díszállatként való tartás és kihelyezés szigorúbb szabályozását,
• és a tudatosság növelését mind a horgászok, mind a természetjárók körében.
   

A vörös mocsárrák megjelenése a Balatonban és a Velencei-tó környékén komoly ökológiai és gazdasági kockázatot jelent. A rákpestist aktívan terjesztő fajként képes megbetegíteni és kiirtani az őshonos rákpopulációkat, miközben rombolja a vízi infrastruktúrát és felborítja az ökológiai egyensúlyt. A jelenlegi helyzet nemcsak természetvédelmi kérdés, hanem nemzeti szintű feladat, amelyhez összehangolt kutatási, szabályozási és lakossági együttműködésre van szükség.