Furcsa kapcsolat: mi köze van egy olimpiai bajnoknak a muslicához? (galéria, videó)

Hogy miképp kapcsolódik a muslica az emberekhez arra is rávilágított dr. Hoffmann Gyula, a Pécsi Tudományegyetem Biológiai Intézet Neurobiológiai Tanszékének egyetemi docense. Az előadót a Nemzeti Tudósképző Akadémia (NTA) Batthyány-gimnáziumában működő Nagykanizsai Képzési Központ vezető tanára, Tulok József hívta meg a gimnáziumba.

Muslica: feketegyomrú harmatkedvelő

Beszélt két tudósról, Gregory Bateson angol-amerikai antropológus, biológusról és Wilhelm Ludvig Johannsen dán botanikusról beszélt, utóbbiról érdemes tudni, hogy 1909-ben ő alkotta meg a gén szót, amely a görög életet adni kifejezésből származik.

– Bateson a 19. század második felében fura lényekkel foglalkozott, amelyek a fajuknak a többi egyedétől eltérnek – fogalmazott az előadásában. – Ezeket hajlamosak voltak szörnyeknek, szörnyetegeknek nevezni. Összeszedett egy csomó nagyon furcsa variánst és azt mondta, hogy gyakorta ezeknél a variánsoknál az egyik testtáj áttranszformálódott egy másikká. Ezt a jelenséget homeózisnak nevezte el. A muslicát mindenki ismeri és ezt az állatot kezdték el tanulmányozni a 20. század elején. A kutatások vezetője, Thomas Hunt Morgan Nobel-díjas amerikai genetikus, embriológus volt. A muslica latin neve egyébként Drosophila melanogaster, mely annyit tesz: feketegyomrú harmatkedvelő.

Mi az a billér?

Hozzátette: a muslica esetében jól látszik, hogy a nőstények nagyobbak, a potrohuk egészen végig csíkos. A hímeknek viszont kisebb a teste, hat potroh szelvénye van és az utolsó kettő fekete. A második torszelvényen van a szárny, a harmadik torszelvényen pedig van egy nagyon aprócska egyensúlyozó szerv, a billér.

Hol használták a haltérát?

– Ennek a billérnek különleges sztorija van, ami Nagykanizsához köthető – folytatta dr. Hoffmann Gyula. – Dr. Mező Ferenc középiskolai tanár, Nagykanizsa máig egyetlen olimpiai bajnoka. Megírta az ókori olimpiák történetét és abban lejegyzett azt, hogy a távolugrásnál a görögök használtak súlyokat. Azt hívták haltérának, amikor ugrott valaki, akkor jó ütemben kellett meglendíteni ezt a súlyt és akkor jobban sikerült az ugrás. Ezt az angolok a muslica torán lévő, dobverőszerű idomot szintén haltérának nevezték el. Vagyis ennek a formája olyasmi, mint amit a görögök használtak.

Ezt követően még hosszasan beszélt az érdekes evolúció folyamatáról és annak hatásairól, melyet a diákok érdeklődéssel hallgattak.