Otthagyott bőröndök, felborított szemetesek – pedig ez az ifjúsági tábor is gyerekzsivajtól volt hangos egykor

Évtizedek távlatából csak emlékfoszlányok villannak fel bennem, akár a fenti megállapítást, akár a benyomásokat illetően. Mert én is voltam két táborban, a balatonberényiben és balatonszemesiben. Az Urbex Hungary – Elhagyatott helyek nyomában képeit nézegetve idézem fel, hogyan is néztek ki akkor az ifjúsági táborok. Az épületek, a pavilonok, a wc-k, a mosdók, a vaságyak, a heverők, a székek és az asztalok. Hányan aludtunk egy szobában, ízlett vagy sem a szerény ebéd, ki nyerte a pingpong bajnokságot, és milyen érzés volt, amikor a Balaton selymes vize először simogatott.

Ifjúsági táborok – mivé letettek?

Ahogy az Urbex Hungary – Elhagyatott helyek nyomában is írja, ezek táborok valaha gyermekek nevetésétől visszhangzottak. Barátságok szövődtek, első szerelmek nyílottak, ahol valamennyien ábrándoztunk a tábortűz mellett vagy a csillagos ég alatt a megélt élmények ölelésében. Nem a jövőnkről, a felnőtt életünkről, mert az még akkor oly messze tűnt. Gyerekek voltunk, gyerekek lehettünk. 

A nosztalgia édes, de keserű is, mert szomorú látni, mivé lettek ezek az ifjúsági táborok. Emberi hanyagság veszejtette el, a természet csak visszavette. Csupán költői kérdés, miért kellett ennek így történnie? Mivé lett a régi idők szépsége, beszéljenek helyettem a képek.