A tavasz előcsalogatja a mérges kígyókat is. Kell-e tartanunk tőlük Zalában?

A kígyók várható felbukkanása kapcsán felvetődik a kérdés, hogy a kiterjedt természeti területekkel, köztük a keresztes viperák által különösen kedvelt ligeterdőkkel bőven rendelkező Zalában van-e okunk tartani tőlük. Ahhoz, hogy erre egyértelmű választ kapjunk, ismernünk kell a gyakran mérges kígyóknak is nevezett viperák életvitelét. A szakirodalom szerint ezek a hüllők többnyire rejtőzködő életmódot élnek, kerülik a találkozást az emberrel, ritkán kerülnek csak a szemünk elé. Ezért a viperamarás veszélye Magyarországon rendkívül csekély. 

Magyarországon két viperafaj fordul elő

A Magyarországon fellelhető viperák közül a keresztes vipera a gyakoribb, de annak populációja is alacsony. A parlagi vipera egyedül hazánkban fordul elő, még kisebb egyedszámban. Utóbbi a világviszonylatban is a legveszélyeztetettebb kígyófajok közé tartozik. A Magyar Madártani és Természetvédő Egyesület honlapján szereplő információk szerint keresztes vipera jellegzetes megjelenésű kígyó, amelynek feje háromszögletű, a halántéktájékon elhelyezkedő méregmiriggyé alakult fültőmirigyek miatt hátrafelé kiszélesedő. A hímek átlagosan 60, a nőstények 70-80 centiméterre is megnőnek, de észleltek már egy méter feletti példányokat is. A hímek testsúlya 110-180, a nőstényeké 191-232 gramm, azonban ez a testméretükhöz hasonlóan állományonként változó. Zömök, izmos törzse és rövid farka van, amely a kloáka után hirtelen elvékonyodik. A törzs izomzata gyenge, így szorítani gyengén tud. A hímek alapszíne a szürkétől az ezüstfehérig terjedhet, a hazai egyedek esetében általában a barna valamely árnyalata a jellemző. Jellegzetes mintázata a nyaktájéktól a farok végéig húzódó sötét színű cikk-cakk sáv, amely elüt a test alapszínétől. A test mindkét oldalán kör alakú foltok találhatók, amelyek színe megegyezik a cikk-cakk minta színével.

A rákosi vagy parlagi vipera

A rákosi vipera kisebb, az 50 centimétert alig meghaladó kígyó. A feje ugyanúgy háromszögletű, s hátrafelé kiszélesedő, mint a keresztes viperáé. Hátának alapszíne világosszürke vagy szalmasárga. Szintén jellegzetes mintázattal rendelkezik, a tarkótól a farok végéig húzódó, a test alapszínétől elütő, sötétebb cikk-cakk sávval, amit egy világosabb sáv övez. A test mindkét oldalán kör alakú foltok találhatók, ezek színe megegyezik a cikk-cakk minta színével. 

Zalában hol találkozhatunk velük?

Fontos hangsúlyozni: Magyarországon a viperák egyedszáma rendkívül alacsony. Zalában csak keresztes vipera fordul elő, s egyetlen ismert élőhelyük a Kerka-völgye, ahol néhány egymástól elszigetelt populáció él. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság honlapján Právics Márk természetvédelmi őr még 2020 őszén írt arról, hogy a ritkán szem elé kerülő, rejtőzködő életmódú keresztes vipera két, addig ismeretlen helyen bukkant fel ezen a területen. Egyik esetet részletezte is: egy gazdálkodó erdészeti munkák közben talált rá a veszélyeztetett faj egy kifejezetten nagynak számító, sötét színű példányára.

Maguktól sosem támadnak emberre

Ugyancsak Právics Márk írta, hogy a hiedelmekkel ellentétben a viperák maguktól sosem támadnak emberre, leggyakrabban megpróbálnak elmenekülni. Kígyómarás a vipera szándékos zavarása, sarokba szorítása következtében fordulhat elő. Mindezt azzal egészítenénk ki, hogy a keresztes vipera a mérgét táplálkozásra használja, s annak előállítása rendkívül nagy „energiabefektetést” igényel a hüllőtől, ezért azt nem szívesen pazarolja el. Ha veszélyben érzi magát, inkább hanghatással, sziszegéssel igyekszik távol tartani a feltételezett támadóját. Ezt a módszert amúgy más kígyófajok is alkalmazzák, még azok is, amelyek nem rendelkeznek méregfoggal. A haragos sikló – a nevének megfelelően – például sokkal agresszívebben viselkedik, mint egy vipera, ha veszélyben érzi magát. 

A kígyóméreg nem játék!

A keresztes vipera marni tehát csak a legvégső esetben fog, s akkor is kevés mérget juttat a támadója szervezetébe, ugyanis a célja továbbra is az elriasztás. Persze, a kígyóméreg nem játék, de egy vipera marása válthat ki enyhe allergiás reakciót, de okozhat akár halált is. A keresztes viperákkal kapcsolatban elterjedt egy olyan tévhit, miszerint a farkánál fogott, lefele lógatott egyed nem tud önerőből visszamarni. Ez az állítás felnőtt példányokra igaz is, fiatal kígyók esetében azonban nem. Azt is fontos tudni, hogy önmagukon visszakúszni a felnőtt egyedek is képesek, ezért viperát semmiképpen vegyünk a kezünkbe.

Halálos viperatámadás Magyarországon

Halálos viperamarás nagyon ritkán fordul elő Magyarországon. Az utolsó ismert eset egy kígyótartóval történt, akit saját otthonában mart meg egy hüllő. A szakirodalomban arra vonatkozóan nem találtunk feljegyzést, hogy természetben a közelmúltban fordult-e elő ilyen eset, az utolsó dokumentált viperamarás 2001-ből való. Kígyómarás elleni szerhez az arra kijelölt patikákban vagy kórházakban juthatunk hozzá.