Régi hanglemezek aranyáron? Lehet, hogy az Ön otthonában is akad belőlük!

A zalaegerszegi lemezbörzék szervezője, Göncz Tamás szerint zenét hanglemezen hallgatni egészen más élmény, mint egyéb módon tenni azt. A vinyl albumok hallgatásának van egy szertartása, amikor egy ilyen hanghordozót teszünk fel a lejátszóra, akkor azt valóban a zenehallgatás élménye miatt tesszük, s nem azért, hogy háttérzeneként szóljon valamilyen más tevékenységünkhöz.

A hangrögzítés találmánya

A hangrögzítés lehetőségét a XIX. század második felében egy amerikai feltaláló és üzletember, Thomas Alva Edison dolgozta ki, aki 1877-ben mutatta találmányát, a lemezjátszók ősét, azaz a gramofont. A zenét eleinte viasz fonográfhengereken tárolták, ám ezek hangminősége gyenge, élettartamuk pedig rövid volt, ezért folyamatosan modernizálták a hanghordozókat, mígnem Emile Bernier elő nem állt a barázdás hanglemez szabadalmával. Utóbbi már azon az elven működött, mint a mai mikrobarázdás hanglemezek. Ezeket a hanglemezeket eleinte keménygumiból, majd sellakból készítették, mígnem a műanyagipar fejlődésével a rideg és törékeny sellak helyett egy új, lényegesen hajlékonyabb és kevésbé sérülékeny, illetve alacsonyabb zajszintet és lényegesen hosszabb élettartamot nyújtó alapanyag, a hőre lágyuló poli-vinil-klorid vált az egyeduralkodóvá. 

Sosem készültek bakelitból

A hanglemezeket Magyarországon tévesen nevezzük bakelitnek, azok sosem készültek ebből az anyagból. A rideg, törékeny, hőre keményedő bakelitbe ugyan nem lehetne a hangbarázdák szerkezetének megfelelő finomságú struktúrákat préselni. A hazai hanglemezgyártás tehát ugyanúgy vinyl alapanyagot használt, mint a nemzetközi. 

A hanglemezek reneszánsza 

A hanglemezek a hetvenes-nyolcvanas években élték fénykorukat, majd a kazettás magnószalag, illetve a CD megjelenésével és térhódításával egy időre teljesen kiszorultak a piacról. Gyakorlatilag úgy tűnt, hogy végleg leáldozott nekik, azonban – részben nosztalgiából – egyes hanglemezkiadó cégek újra forgalmazni kezdték ezeket a hanghordozókat, s ma már a reneszánszukat élik. Nemcsak a régi hanglemezek iránt kezdtek el a gyűjtők érdeklődni, de folyamatosan gyártanak újakat is.

A legdrágább hazai hanglemezek

A fentebb már hivatkozott Göncz Tamás szerint azok a régi hanglemezek, amelyek kis példányszámban jelentek meg, illetve amelyekből csak kevés maradt fenn, ma aranyáron kelnek el a másodlagos piacon. A hazai albumok közül a gyűjtők körében Deák Bill Gyula 2001-es nagylemeze, a Bill kapitány blues cirkusza a közelmúltig akár 200 ezer forintot is megért, bár most, hogy újra kiadták, valamelyest esett az ára. A Syrius együttes 1971-es Az ördög álarcosbálja című albumának ausztrál kiadása – amely a Devil’s Masquerade címet viseli – több mint 100 ezer forintot ér, de a Locomotiv GT első albumának argentin kiadása is közel ennyibe kerül, ha egyáltalán be tudjuk még szerezni. Ugyancsak aranyáron kínálják a lemezbörzéken a Republic Én vagyok a világ című albumát, a szombathelyi Lord zenekar Ausztriában készült Big City Light című nagylemezét, vagy Szörényi Levente Utazás című albumának betiltott borítós változatát, de Ákos első albuma, a Karcolatok, vagy a már említett Deák Bill Gyula Bűnön, börtönön, bánaton túl című nagylemeze is a drágább kiadványok közé tartozik.

Miről árulkodnak az aukciós oldalak?

A legnagyobb hazai aukciós oldalon a jelenleg a Ganxsta Zolee és a Kartel Jégre teszlek albumának évfordulós újrakiadását, pontosabban annak számozott, speciális kiadását kínálják a legmagasabb áron, ezért a számos extrát is tartalmaz kiadványért 455 ezer forintot kér eladója, ám egyelőre úgy tűnik, ennyit senki nem akar adni érte. Az aukciós oldalon az utóbbi időben elkelt albumok toplistája pedig az alábbi:

• Locomotiv GT összes nagylemeze box – 95.299 forint,
• Belga: Karnevál – 52.322 forint,
• Ákos: Idősziget – 34.667 forint.