Csernobil: még kiakad a műszer, holott a természet lassan magára talált (galéria, videó)

Az emberiségnek fontos a technikai fejlődés, a modern világ azonban sok esetben sebezhető. Olyan, mint az ősi, legendás Atlantisz. Néha félelemmel gondolunk arra, hogy mi minden van a földön és égen, amiről nem is tudunk, csak sejtjük, hogy mit működtetnek. Az ipari forradalom óta nincs megállás, az innováció nem áll le. Vannak azonban végzetes emberi mulasztások, s persze természeti csapások, ne feledjük Fukusima tragédiáját. Csernobil lassan négy évtizede írta be magát a legújabb kori történelem könyvének fekete lapjaira. Emlékszem arra a majálisra, a hírekre, gyerekek voltunk. Napokkal később értesült csak a világsajtó a tragikus eseményről, a szovjetek igyekeztek eltitkolni a problémát. Most, 39 év után sejtjük igazán a következményeket. Láthattuk, hogy a szél merre vitte a radioaktív felhőt. El tudjuk képzelni, hogy nem csak a környéken lakók betegedtek meg. Ki tudja, meddig érezzük még hatását. Tudtad, hogy Csernobil jelentése magyarul fekete üröm?

Amit el szerettek volna titkolni: Csernobil tragéidája a miénk is

„1986. április 26-án történt a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris katasztrófája a volt Szovjetunió területén, az ukrajnai Csernobilban. A robbanás okozta radioaktív sugárzás több százszorosan haladta meg a Hirosimára és Nagaszakira dobott amerikai atombombák által keltett sugárzásét. Az atomerőmű tervezési hibáit, hiányosságait 1986. július 3-án államtitokká nyilvánították. Magyarországot két hullámban érte a szennyezés: az első Csernobiltól észak-északnyugati irányba indulva Skandinávián, Lengyelországon és Csehszlovákián át érkezett április 29-én, s zömmel az északi, északnyugati területeken mosódott ki. A második nagyobb, déli irányú felhő Románián és Jugoszlávián keresztül május 7-én érkezett, és a másnapi esők mosták a talajba. A Magyarországot ért terhelés a volt Szovjetunión kívüli Európában enyhe-közepesnek minősült, messze alatta maradt az Alpokban és Dél-Németországban mért értékeknek.” (Hirado.hu)

Az urbex fotósok látják helyettünk is, amit mi nem merünk

Az Urbex Hungary mondhatni bátor csapata nem volt rest, s többször tért vissza Csernobil félelmetes atomerőműjébe, a városba, a környékre. Mintha csak egy rossz fantasy filmet néznénk: ez nem egy romantikus lepusztult villa, egy elhagyott úttörőtábor vagy BM-üdülő. Sokkal megrázóbb, hiszen emberéleteket követelt a nukleáris katasztrófa, miközben több mint 12 ezer embert kellett kitelepíteni. Fotókon látszik a hátrahagyott élet: az iskolák, szállodák, lakóházak, gyermekjátékok, kórházak szörnyen magányos és lepusztult emlékei. A háromtagú miskolci urbexes csapat, Jászberényi László, Kalafusz Attila és Hideg László két évvel ezelőtt mesélt hobbijukról a boon.hu portálnak. Minden Csernobillal kezdődött, mondják, az volt az első túrájuk.

A következő, általuk készített videóban a csernobili atomerőműbe léphetünk be: „A feszültség tetőfokán a 4-es reaktor falánál álltunk, éppen annál az épületnél, ahol 1986-ban a robbanás történt. Ez a hely minden részlete egy eltűnt világ tanúja, és a történelem egy örökké emlékezetes pillanata.”