Petőfi a gulyást, Jókai a kacsasültet, Vörösmarty a töltött káposztát kedvelte

A gasztrotörténelem számos érdekességet rejt, s kis kutatással kideríthető, mit szerettek a fehér asztalnál hőseink. Nos, ízlésük nem sokban különbözött a miénktől, 1848-49-ben a bableves, a túrós csusza és a töltött káposzta ugyanúgy menő volt, mint manapság.

Töltött káposzta és deákkenyér 

A Pilvax egyik legkedveltebb csemegéje a deákkenyér volt, amely a mai püspökkenyér előképe, magvakkal és aszalványokkal. A kávé vízforralóban készült, majdnem úgy, mint egy leves, s a korabeli „bármixerek” kézzel tört kávébabot használtak. A sör épp csak divatba jött magyarhonban, így a törzsközönség inkább bort ivott – a fertőzésveszély miatt olykor víz helyett is.

Előtérben a pirospaprika 

Az 1840-es esztendők éttermi kínálatában a ma hagyományosnak nevezett magyar gasztronómia számos fogása már megtalálható volt, fókuszban a pirospaprikával, amely a magyarságtudat szimbóluma volt egyúttal, s ez idő tájt már nemcsak a főurak, hanem a jobbágyok is rendszeresen fogyasztottak húst.

Petőfi és a csiga

A feljegyzések szerint Petőfi a gulyást, illetve a túrós csuszát szerette, vagyis egy 21. századi csárdában is gond nélkül találna kedvére valót. A gasztrotörténelem számon tartja, hogy az aludttej is a kedvencei közé tartozott, illetve – ahogyan ma mondanánk: – szinte vödörszámra itta a kávét. 

Mindemellett a fokhagymás kolbászt, a töltött tojást, a pecsenyehúst, a kukoricagombócot és a burgonyalángost sem vetette meg. Jókai az Aki holta után áll bosszút című kisregényében így emlékezett: „Színház után elmentünk vacsorálni a Sperlbe (ott volt a Váci-utcán egy kurta kocsma), oda járt Petőfi rendesen. Télen szerette a csigát, nem a tésztát, hanem a valóságos csiga-bigát (helix hortensis), ecettel, tormával, amitől én irtóztam, és hozzá karlócai ürmöst ivott.”

Szerelmi vallomás vagy válóper?

Jókai Mór igazi gurmé volt. Gyakran fogyasztott kacsasültet lila káposztával, kedvelte a tenger gyümölcseit és a gombákat is, de a feljegyzések szerint nála az első helyen a füstölt malackörömmel főzött bableves állt, szigorúan tejföl nélkül. Első felesége, Laborfalvi Róza kiváló szakács volt, így a „nagy magyar mesemondó”, országgyűlési képviselő el volt kényeztetve e tekintetben. 

Jókai élete alkonyán így írt: „A szerelem oltárán elhamvadnak a lángok, de a tűzhely vonzereje örökké tart. Minden tál étel egy szerelmi vallomás, vagy ellenkezője: egy csöndes válóper.”

Kossuth lekváros fánkja

Kossuth Lajos rajongott a gyümölcsökért és a lekváros fánkért, Vörösmarty Mihály a malacsültet és a töltött káposztát részesítette előnyben, Görgey memoárjából pedig kiderül, hogy visszafogottan, már-már aszkéta módon étkezett, kerülve az italokat. Guyon Richárd tábornok ellenben gyakran megemelte a poharat, sőt itatta a katonáit is, fokozva harci kedvüket.

Bajza vegetáriánus volt

S ha azt gondolnánk, a vegetáriánus szemlélet a 20. században kapott szárnyra, akkor elég csak megismerni Bajza Józsefnek, a Nemzeti Színház igazgatójának gasztronómiai szokásait, aki jóformán zöldségen és gyümölcsön élt – mindössze 54 évig.