Miénk itt a tér

2025.02.02. 13:00

Andráshidáról Budapestre menetrend szerinti járaton

1953 augusztus végén avatták fel az andráshidai repteret, melyről a forgalom függvényében napi rendszerességgel is indultak járatok – Szombathely, Győr érintésével – Budapestre. A polgári légiforgalom 1967-ig működött, mivel a füves kifutópálya már nem volt alkalmas az új repülőgépek fel- és leszállásához. A katonai igazgatás korszaka után 1997-ben sikerült megállapodást kötni, mely szerint a városi önkormányzat rendelkezhetett a 93 hektáros területtel. 2000. április 27-én felavatták a repülőtér fogadóépületét. A 2005-ben elkezdődött felújítás után már újra fogadhatott kisgépeket az airport.

Túrarepülők találkozója 2008 májusában, Arany Gábor fotója

Forrás: ZH-Archívum

Érdekességként két riportból idézünk a megyei napilap korabeli számaiból, mikor még működött a légiforgalom: „Itt ülünk a MALÉV (Magyar Légiforgalmi Vállalat) Széchenyi téri irodájában. Ma különösképpen sok utas várja a gép érkezését. Menetrend szerint 10.40-kor kellene a Szombathely-Győr-Budapest felé induló gépnek felszállnia az andráshidai repülőtérről. A gép néhány percet késik. Ezt a repülőtér rádiós szobájából közölték. Az egyik utas, egy idős 60 év körüli nő türelmetlenkedni kezd. Idegesen jár fel-alá az irodában. Budapestre készül, s ma lesz az első légi útja.  Havasi Lászlóné irodavezető beszélgetni kezd az idős nővel. Ez végignéz Havasiné sötétkék repülős egyenruháján, aztán elmosolyodik. – Nyugodt vagyok én – mondja -, de azért mégis szeretném, ha már indulnánk. Havasinénak mindenkihez van egy-két közvetlen szava. Több a szokásos egyszerű, udvarias szónál és ezt megértik az utasok. Megnő a bizalmuk. Közben jelzik, hogy megérkezett a gép, s indulhat az autóbusz az utasokkal a repülőtérre. Amikor az iroda kiürül, Havasiné mosolyogva megjegyzi: - Nálunk az az elv, hogy mindig az utasnak van igaza.” (Zala, 1955. február 13.)

„A Magyar Légiközlekedési Vállalat – közismert nevén a MALÉV – reggeli járata most érkezett meg az andráshidai repülőtérre. A HA-LIV jelzésű gép ezüstös testén szikrát vet a reggeli napfény. Kerekeire támaszkodva szusszan egyet a „légibusz”, aztán kitárja ajtajait új utasai előtt, s máris fordul vissza, Pest felé. (…) Alul az ismert, a földön annyit bejárt táj megelevenedett térképként tárul elénk. Sorra ismerjük fel magunk is Hévízfürdőt, Badacsonyt, Siófokot, de még a vecsési káposztaföldeket is. A „légiellenőrzés” során az is kiderül, hogy a földeken szorgalmas munka folyt ezekben a hetekben: alaposan meggyérültek a tarlók, itt-ott már csak egy-egy kepesor. Pár perc még, s aztán szépen, finoman, alig érezhetően „landolunk” is: begurulunk a ferihegyi betonra.”  (Zalai Hírlap, 1961. július 15.) 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában