2025.01.08. 18:32
Mamika már az angyalok között van
Örök nyugalomra helyezték Móron Vértesaljai Antalnét, Hévíz díszpolgárát, aki két héttel 99. születésnapja előtt adta vissza lelkét a Teremtőjének. A kapucinus templomban fia, Vértesaljai László jezsuita szerzetes, a Vatikáni Rádió magyar adásának felelős szerkesztője búcsúztatta, felidézve Mamika hithű életének néhány mozzanatát.
Vértesaljai Antalné hamvait Móron, a férjével közös síremlékben helyezték el
Fotó: Szántó Endre
László atya arról is beszélt, édesapja és édesanyja hetvenhét évvel ezelőtt kötött házasságot Móron, a kapucinusok templomában, s a gyűrűt a család által Mamikaként említett asszony soha nem vetette le, viselte azt férje 1970-es halálát követően is. Egészen 2024. december 20-ig. „Maradt ujján a hűség gyűrűje – ahogy ígérte – mindhalálig”.
Fotó: Szántó Endre
Mamika, ujján a hűség gyűrűjével
– Édesapánk ötvenes évei elején súlyos betegséggel ágynak esett, a háború utáni hadifogság betegségei legyöngítették a szervezetét, amiből aztán felépült, de ez lassanként fölemésztette az egészségét – idézte fel Vértesaljai László. – 1970-ben 52 évesen ment el, anyám akkor 43 éves, még fiatal és csinos asszony volt. Január 17-én temettük. Akkor is havazott, de már nem csilingelt lovas szánkó, hanem szélvihar hordta a havat abban a dermesztő hidegben, ott fenn a móri temető ravatalozójánál. Aztán amikor a koporsót a sírba akarták tenni – ez a kép nagyon élesen magmaradt azóta is a szívemben –, Mama fölemelte a kezét, és néma sírással kérte, hogy még ne, hogy még egy kicsit hadd maradjon... Az a kéz ott a levegőben, ujján a hűség gyűrűjével, azóta is elkísér…
Fotó: Szántó Endre
Legyél jó pap!
„Öt év múlva, 1975 húsvétján, az ünnepi családi ebéd után, amikor a konyhában mosogat, én pedig mellette törölgetek, akkor mondtam el neki, hogy: Mama, én szeretnék pap lenni. Megállt a keze a levegőben, úgy nedvesen, a vízcseppek súlyosan zuhantak alá, és csak sokára szólalt meg: kisfiam, jó, de kérlek, legyél jó pap, legyél jó pap!”, emlékezett vissza László atya.
Az első hévízi szentmise előtt
Vértesaljai László azt is elmesélte: a Mátraverebély-szentkúti szentelése után, első hévízi szentmiséje előtt a családi ház küszöbére térdelt, édesanyja pedig kezét – a gyűrűs ujjával – a fejére tette, s megismételte évekkel korábbi mondatát: Legyél jó pap!
Köszönünk téged a Jóistennek!
– És látom Mamát, amint ott áll nagyon kedves fia, János testvérünk koporsójánál, és nem érti az egészet, hogy miként is történhetett, hogy a hatgyermekes erős családapa, hirtelen, váratlanul elment… Igen, a sziklahit, az ima, a hűség az, ami elkísérte őt végig az útján. Mama, köszönünk téged a Jóistennek, derűs lelkedet, az egész nagycsaládodat számba vevő nagy szeretetedet – mondta a jezsuita szerzetes.
Fotó: Szántó Endre
Bennünk élő valóság
„Még csak alig pár nap telt el, de lám, már most érezzük, hogy nekünk nemcsak gyönyörű szép emlék vagy, hanem bennünk élő valóság, akihez ma reggel is úgy szólhattam, mint eddig mindig”, folytatta László atya.
– Add, Uram, hogy mi, az ő vérei, gyermekei, unokái és dédunokái, a hitveseikkel együtt, hűségesek tudjunk maradni ahhoz az úthoz, amelyen elindítottál bennünket, és őrizd meg köztünk mindvégig a gyermekkor családi békéjét, amit akkor fölöttünk őrzött a mi drága édesapánk és édesanyánk! Ámen! – zárta búcsúbeszédét a család nevében Vértesaljai László.
Vértesaljai Antalnétól a hévíziek a móri szertartás előtti napon, a Szentlélek-templomban vettek búcsút. A fürdővárosi hálaadó gyászmiséről itt olvashatnak.
Mondatok Vértesaljai Lászlótól
- „Apánk egyenes járása és édesanyánk hozzábújása a hűség és a lelki béke legszilárdabb pontjai az életemben.”
- „Kilenc év különbség volt köztük, de ahogy az esküvői fotó mutatja: összeillettek és szép pár voltak.”
- „A sziklahit, az ima, a hűség az, ami elkísérte őt végig az útján.”
