Gép neveli az árva kislibát

Az amerikai író, rajzoló, illusztrátor, Peter Brown 2016-ban megjelent, gyerekeknek szóló mesekönyvének karrierje új korszakba lépett tavaly, amikor megjelent a mozikban a filmesített változat. A hazai Maxim Könyvkiadó nem is tétlenkedett a Vad robot mesét magyarra ültetni. 

A meseirodalom újragombolt alapsztorijai, a mesterséges intelligencia nagy kérdései kavarognak a felnőtt nézőben, miközben elégedetten nyugtázza, a kemény táblás, könnyű papírra nyomtatott, fekete-fehér szerzői képekkel illusztrált történet könnyen olvasható, követhető még a nyolcéves családtag számára is. (Persze,  a moziba is el kellett menni, biztos, ami biztos.) Az ambivalensen jó érzéseket erősíti, hogy ezzel a sztorival számos meseelőkép kap helyet a gyerekfejekben.

A Dzsungel könyve, A rút kiskacsa, a Bambi, Maugli, de még a magyar Vuk is beúszik a képbe, hogy Robinsonról Crusoe-ról ne is beszéljünk. 

A dzsungelben lezuhant repülőn szállított robotok közül az egyik működőképes marad, nyilván kénytelen megismerni, alkalmazkodni a valósághoz.

Miről is szól? Amikor a robot, Roz először nyitja ki a szemét, ráébred, egyedül van egy vad szigeten. Fogalma sincs, hogyan került oda, mi a létezésének célja. Feladatokat tud azonosítani. Miután megharcol egy tomboló viharral, megmenekül a medvék karmai közül, ráébred, az egyetlen esélye a túlélésre az, ha alkalmazkodik a környezethez, ellesi a többiektől, hogyan élhet túl.

Vad robot anya lesz?

Itt jön a csavar. Robot lévén óriási előnnyel indul, megspórolhatja a fáradságos tapasztalatszerzést, az "agya" fénysebességgel azonosítja a feladatot, a veszélyt, a túlélés praktikáit. Picit nehezebb a dolga az érzelmekkel. Nem kérdés azonban, hogy egy árva kisliba minden racionális programgátat áttör. Maga a szerző is lamentál a kötet zárszavában a számtalanszor megfogalmazott nagy kérdésről: vajon várjuk-e, hogy az ember által alkotott gépek érezzenek, érzéseik alapján döntsenek. A Vad robot meséje pozitívan foglal állást: majdnem mindenki megszeret mindenkit, együtt harcolnak egymásért, sőt, az emberi tulajdonságokkal bíró állatok védik meg a robotot megalkotóinak lelketlenül csúnya ármányától. A való élet alighanem még nem döntötte el, akar-e az ember humanizált gépeket, ámbár könnyen lehet, még pár év, és nem is lesz döntéshelyzetben. 

A Vad robot könyv az emberi érzéseket ízléssel terelgeti, naná, hogy a helyes irányba. A belső képi világ megépítése nehezebb lesz a film után, ami amúgy részletgazdag, fantáziadús, színes, pergő, az animáció egyik csúcspontja. Ettől még senki se tiltja, hogy elképzeljük a saját Rozunkat.