Fehér Csaba Endre: Fenékpuszta hatalmas érték

A szó szerinti vihart az a szeptemberi ciklon jelentette, mely miatt fecskék tömegei rekedtek a Balaton környékén, és a hirtelen, több napos extrém hidegben aztán a madármentők erőfeszítései ellenére milliós számban pusztultak el a madarak. Ekkor indult az átvitt értelmű égzengés is, hiszen feljelentés miatt a „fecske apokalipszis” kellős közepén hatósági személyek toppantak be a zalai madarászok által üzemeltetett fenékpusztai madárgyűrűző állomásra, hogy a törvény betűjének érvényt szerezzenek. E fellépésnek a következménye volt, hogy az MME helyi csoportjának korábbi elnöke, Benke Szabolcs lemondott, s érkezett Fehér Csaba Endre.

Közös a felelősség, véli Fehér Csaba Endre

- Mit gondol a gyűrűzőállomás körül kialakult helyzetről? 

- A fenékpusztai bázis negyven éve működik és hatalmas érték: a helyi csoport számára, az egész egyesület szempontjából, de talán a globális természetvédelmet, vagy az ornitológia tudományát is említhetném "haszonélvezőként" - kezdte Fehér Csaba Endre. - A négy évtized alatt zajlott gyűrűzés alatt rengeteg adattal gazdagították és gazdagítják a tudományt az itt tevékenykedett és ma is munkálkodó madarászok. Természetes fejlemény volt, hogy a lakosság egy idő után a sérült és beteg madarakat ide hozta, hiszen – gondolhatták - ki más segíthetne rajtuk, ha nem a madarászok? A természet védelme, ezen belül a madármentés állami kötelezettség, amit a mi civil szervezetünk kvázi átvállalt és hosszú éveken át végzett. Hogy milyen színvonalon, azt jól érzékelteti, hogy több természetvédelemmel foglalkozó honlapon még azon az emlékezetes szeptemberi napon is ott volt a felhívás: aki sérült madarat talál, Fenékpusztára vigye. Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy a szükséges infrastruktúra és a folyamatos állatorvosi felügyelet nem állt rendelkezésre a bázisunkon, tevékenységünk nem felelt meg mindenben a törvényi előírásoknak. Úgy gondolom, abban, hogy a helyzet idáig fajult, minden szereplőnek van felelőssége, így a rendezést is együttműködéssel kell megvalósítani.

Ilyen életközösség nincs másutt a Balatonon

- Elnökként ez a legfőbb célkitűzése? 

- A legfontosabb célom, hogy a fenékpusztai bázist megőrizzem. Azt tapasztaltam, hogy a zalai madarász társadalom egységes fellépése is sérült az utóbbi időben, viszont soha nem volt ennyire fontos a természetet védő jószándék egy mederbe terelése. Ezt szeretném előmozdítani. A helyi csoport tagsága kétszáz fő felett van, a tisztújításon mintegy kéttucatnyian voltunk ott, összességében 30-40 aktív madarász tevékenykedik a megyében. Az a célom, hogy egységes közösséggé váljunk, szeretném úgy összehangolni az erőfeszítéseket, hogy azok mind egy irányba hassanak. Így különösen fontos a jó szakmai kapcsolat a nemzeti parkkal is. Fenékpuszta ma már nem pusztán a madárgyűrűzés fellegvára, hanem nagyon jelentős az itt végzett szemléletformáló tevékenység, valamint a területen az évszázadokra visszanyúló hagyományos tájhasználati mód, a legeltetéses állattartás fenntartása is, melynek hála növények olyan életközössége alakult ki és maradt fent, mely az idegenforgalom által intenzíven hasznosított Balaton-parton máshol nem. Ezek megóvásáról a jövőben is gondoskodni kell.

Nem lenne célszerű Fenékpusztán madármenhelyt kialakítani

- A madármentést újra lehet indtani itt ön szerint? 

- Említettem a hiányos infrastruktúrát, a terület természet- és tájvédelmi jelentőségét. Ezek miatt a madármenhely kialakítása itt nem célszerű. Sokkal jobb megoldás annak a hiánypótló társadalmi kezdeményezésnek a felkarolása, amely egy madármentő állomás létrehozását célozná Keszthely térségében. Remélem, ezt sokan támogatják, valamint a kezdeményezők lendülete az illetékesek támogatásával együtt megmarad. A mi szakmai segítségünkre számíthatnak.