A remény zarándokai régi-új utakon

István atya úgy fogalmazott, a szeretet cselekedetei által nemcsak másoknak segítünk, hanem önmagunkat is gazdagítjuk, hiszen minden szeretetgesztusban ott rejtőzik Isten szeretete. A remény az, ami összeköt minket, ami áthidalja az emberek közötti különbségeket és szeretetben egyesíti a szíveket, szögezte le. 

A remény és a spiritualitás 

– Manapság minden eddiginél nagyobb szükség van a jelenkor bonyolult és válságos helyzetének spirituális értelmezésére – folytatta Földi István. – A megoldás keresésében nem szabad túlságosan a jelenre koncentrálnunk, hanem késznek kell lennünk arra is, hogy megragadjuk Isten álmát és Lelkének szelíd és erős fuvallatát. Isten kezébe helyezni, jelezve, hogy mi nemcsak saját történelmünktől és gyökereinktől függünk, hanem Isten kegyelmétől is. Nincs előre megírt és elkerülhetetlen sors, mert ha megnyílunk Isten szavának befogadására, és ha felismerjük a Gondviselés működésének jeleit, akkor megértjük, hogy életünk java még hátravan, legszebb napjaink még előttünk állnak, és az élet kalandja még csak most kezdődött el.

Nagy és szent meglepetés

Az angyal örvendezésre szólítja fel Máriát, mert „kegyelemmel teljes”, és mert „vele az Úr”. Ez azt jelenti, hogy a fiatal názáreti lány és a Mindenható között nincs már semmiféle távolság. Mária Istennek ettől a merész közelségétől jön zavarba, mert ez nagy és szent – korántsem magától értetődő – meglepetés számára, másrészt pedig érzi, itt a döntő pillanat, amelyben Isten teljesen és végérvényesen át akarja írni az életét, az ő személyes beleegyezésével, magyarázta a Fő téri templom plébánosa.

Szent zavar

– Innen a „szent zavar”, amelyet a várakozás és meghallgatás adventi időszaka nekünk is felkínál, hiszen Isten szava belénk lép, hogy az ő saját szent színe előtt újra elmondja nekünk, hogy mik vagyunk és mivé lehetünk. Válaszunk erre egyszerre zavartság és őszinte sóvárgás. A bűnbeesés miatt az Istentől elszakadt és eltávolodott ember most először meri ismét kijelenteni: „Íme, itt vagyok!”; nem menekülök, készen állok, teljes mértékben a rendelkezésedre állok. Végre a történelemben felbukkan ismét az az ember, aki nem fél, sőt boldog, hogy felismeri önmagát, mint olyan „segítséget”, amelyre Isten mindig is várt, és amely megfelel az ő egyetemes szeretettervének. A „legyen” Mária ajkán messze több, mint beleegyezés, egyfajta lelkesedő döntés: „Adja az ég is, hogy beteljesedjék bennem!” – tette hozzá Földi István.

A remény zarándokai

Ahogyan Ternyák Csaba érsek is felhívta rá a figyelmet: kétféle szentév létezik. Van jubileumi, amely huszonöt évenként ismétlődik, és vannak rendkívüli szentévek, ilyen volt például a 2015-ös Irgalmasság szentéve, amelyet Ferenc pápa hirdetett meg. 

„A remény zarándokai” mottóval meghirdetett 27. rendes szentévet a katolikus egyház december 24-én kezdte meg a római Szent Péter-bazilikában. Központi témája pedig a remény, ami ott él minden ember szívében. 

1300 óta…

– Ez a jubileumi esztendő mindenekelőtt a Megváltó Krisztus éve, hiszen rá irányítja a figyelmet, aki az élet és a kegyelem hordozója az emberiség számára. A szentévek gyakorlata 1300-ban kezdődött. VIII. Bonifác pápa volt az első, aki meghirdette az elsőt, hogy megszilárdítsa a pápaság tekintélyét, a kereszténység egyetemességét, és egyben megerősítse a megbocsátás és a testvériség szellemiségét az abban a korban uralkodó erőszakkal és háborúkkal szemben. A jubileumi évet nemcsak azért nevezik szentévnek, mert ünnepélyes szertartások kísérik, hanem azért is, mert az egyik célja éppen az életszentség előmozdítása. Korábban 100 majd 50 évenként tartották, most 25 esztendőnként ünnepeljük. A célja az – ahogyan Ternyák Csaba fogalmazott –, hogy „a Jézusba, az egyetlen üdvözítőbe vetett hit őszintébb és következetesebb megvallására hívjon”. 

Alapvető eleme a zarándoklat

Ferenc pápa december 24-én nyitotta meg a Szent Péter-bazilika szent kapuját. A három nagy kapu közül az egyik mindig zárva van, kivéve a szentévekben. A pápa ilyenkor megnyitja, hogy a zarándokok azokon keresztül vonulhassanak be a bazilikákba. 

– A szentéveknek alapvető eleme a zarándoklat. A gyalogos zarándoklat sokat segít az elcsendesedés, a fáradozás, a lényegre törekvés értékének újrafelfedezésében. Jövőre a remény zarándokai is régi-új utakat fognak bejárni, hogy mélyen megtapasztalhassák a jubileum élményét. Róma városában is lesznek különböző útvonalak: hét templom, amelyek felkeresését javasolják, túl a négy nagy bazilikán – vázolta Földi István.

Egybeesik a keleti és a nyugati húsvét

A 2025-ös szentévvel kapcsolatban Ferenc pápa arra is felhívta a figyelmet, hogy gondviselés-szerűen egybeesik a keleti és a nyugati egyházak húsvéti ünnepe. Ebből kiindulva pedig felveti, milyen nagyszerű dolog lenne, ha a szentév során eljuthatnánk odáig, hogy az egyházak megtalálnák azt a közös nevezőt, amely révén végre egy időben tarthatnának mindenütt szentévet.

– A pápa emellett meggyőző támogatást sürget a hívők és a civil társadalom részéről a fiatalok gyermekvállalási kedvének segítésére. A szentév alkalmat ad arra is, hogy még erősebben fordítsuk tekintetünket az elhagyatottak, a menekültek és a szegények felé, hogy tartsuk szem előtt az ökumené fontosságát, és hogy látogassunk Mária-kegyhelyeket. A hitvallásban azt imádkozzuk: „hiszem az örök életet”. A keresztény remény e szavakban alapvető támpontot talál, a remény ugyanis az az isteni erény, amellyel az örök életre, a boldogságunkra törekszünk – emelte ki Földi István. 

Megbocsátás, empátia, szeretet

„Ez a zarándoklat arra hivatott, hogy emlékeztessen bennünket arra, milyen fontos a megbocsátás, az empátia és a szeretet megnyilvánítása mindennapi életünkben. Ahogy útnak indulunk, vigyük magunkkal ezt a szellemiséget, és törekedjünk arra, hogy minden lépésünkkel közelebb kerüljünk az isteni szeretethez. Imádkozzunk, hogy ez az út mindannyiunk számára lelki megújulást és erőt hozzon, és hogy a Remény zarándokai évében megtapasztalhassuk Isten végtelen szeretetét és kegyelmét”, összegzett a Magyarok Nagyasszonya-templom plébánosa.