Ne dőljünk be a sadfishereknek, ám mégis figyeljünk a jelenségre

Azt gondolhatnák, hogy az emberek többsége a bánatát inkább alkoholba fojtja, vagy a párnájába sírja, vagy éppen a barátnőjének panaszolja el. De hogy mindezt a világhálón teregeti ki? Észrevették már, amikor baráti beszélgetés során, ha valaki szomorú történettel áll elő, akkor szinte késztetést érezünk, hogy ráduplázzunk: az semmi, velem még durvább dolog történt. Mintha a mai világban a negatív érzelmekkel, sérelmekkel, ne adj’ Isten könnyfakasztó vagy nyomorult helyzetekkel szeretnénk élen járni. A pszichológusok azt mondják a jelenségre, hogy figyelemre vágynak az ilyen személyek. De miért éppen a közösségi oldalakon teregetik ki a szennyest? Azonban fontos különbséget tenni: nem mindegy, hogy valóban kétségbeesett, szinte segélykérő videót, fotót, idézetet látunk vagy kattintásvadász, manipulatív illető hálójába kerülünk. 

Van, amikor jó marketingfogás a sadfisherek üzenete

A sadfishing (magyarul talán így fordíthatnánk: szomorúsághalászat) sajnos éppen azt a korosztályt érinti a legjobban, akik mindennél jobban vágynak a figyelemre. A kutatók még 2021-ben figyeltek fel a jelenségre, amikor a fiatalok felnagyítva mutatják be pillanatnyi, leginkább szomorú érzelmi állapotukat. Magát a „sadfishing” kifejezést „Rebecca Reid újságíró alkotta még 2019-ben, miután Kendall Jenner egy megkérdőjelezhető Instagram-posztját követően sokak figyelmét felkeltette, aki arról írt, hogy mennyire küzd a pattanásokkal, és rengeteg együttérző kommentet kapott követőitől. Később azonban kiderült, hogy az egész poszt csupán egy kifinomult marketingakció része volt, amely egy bőrápolási termékekkel való együttműködését hivatott népszerűsíteni” – írja az Egészségkalauz weboldal. 

Mikor figyeljünk a posztolt szomorúságra?

Lapunk egyetemistákat kérdezett, akik elmondták, néhány éve a Tumblr platformon osztották meg leginkább ezeket a tartalmakat a fiatalok, ma inkább az Instagram vagy TikTok oldalon láthatjuk a sadfishinget. Ismertségi körükben szerencsére nem volt olyan, aki így tárulkozott ki. 

Szülőként, pedagógusként talán mégis kezdjünk el egy picit aggódni, ha ilyen tartalmat fedezünk fel. A szakemberek ugyanis felhívják a figyelmet arra, hogy kisebb, esetleg súlyosan mentális egészségügyi problémára utalhatnak a jelek: a tartós szomorúságból akár súlyos depresszió válhat. Persze, mi is voltunk tinédzserek, dolgoztak a hormonok, érzelmi hullámvasúton mentünk keresztül. Mindenre azért ne legyintsünk, legyünk figyelmesek, amikor valóban látszik, hogy nem megjátszott a szomorúság. Vélhetően ugyanis nem kap segítséget a gyermek a környezetétől.