2024.11.05. 20:30
Láng-sörényű levelek
A reggeli fagyokat leszámítva semmi kellemetlen nincs a szép, napsütéses őszi időben. Sőt, a gyermeki lélek önfeledtségével baktathatunk a parkban. Ahogy Kósa Olivér is tette szülei közelében, s gyűjtötte a hatalmas, elszáradt leveleket.
Most nem Paul Verlaine vagy Petőfi sorait idézném, hanem édesapámra emlékezve hoznám az évszakot éljenző sorait, akinek november 5-én lenne a névnapja. „Láng-sörényét lobbantja utoljára még sárgult levelek okker-aranyán az őszülő fény/ s fű-árnyékok határvonalai mélán megáll/alig araszolva – Isten veled Nyár -/majd lassan tovább a kora hűvös-esti alkony után/ csendben nesztelen lépked az éjben/csak a dér-hajnal ezüstje éri utol már.” (Mozsár Imre: Az ősz)