Mesélő délután barátok közt Besenyőben

– Zajos, rohanó világunkban is szükségünk van a mesékre, a csodákra, hogy beleéljük magunkat a szegény ember szerencséjébe, a gonosz megjavulásába, a csúf széppé válásába. A mesében minden jóra fordul, hát kapaszkodjunk bele... – buzdította a jelenlévőket Bérczes Tivadarné, a szervező nyugdíjasklub vezetője.

Iványi Ildikó, az Életet az éveknek Nyugdíjas Szövetség zalai szervezetének vezetősége nevében üdvözölte a besenyőiek kezdeményezését, amivel rendre csatlakoznak az országos, a megyei és a városi programokhoz, és saját közösségükben barátaikkal karöltve is megtartják a jeles ünnepeket, miként ezúttal tisztelegnek a magyar népmese napja előtt is. Simon József, az alapítvány elnöke nemcsak köszöntötte a népmeserajongó publikumot, hanem mezőgazdasági vállalkozóként megélt kalandjai közül az öregedő Vernyogi macska és a magtárban tanyázó fifikás egérkolónia tanulságos történetét is közkinccsé tette. A zöldellő diófaágacska meséjével Bérczes Tivadarné is jó példát mutatott, s a meglepetések ezzel még nem értek véget: a 6 éves Szűcs Janka mint unoka a Besenyői Baráti Kör követeként ült a mesemondó fotelbe és tolmácsolta a 3 kismalac és a farkas történetének egy vidámabb változatát.

A gellénházi nyugdíjasklubot Botár Erzsébet a bölcs öregember tanításaival, Salamon Melinda a hallhatatlan rózsa történetével képviselte, a botfai Őszirózsák csapatából Salamon Károlynénak saját, gyermekkori élményét felidéző meséjével sikerült "megríkatnia" közönséget, de minden jóra fordult, "falubelije: Szakács Jenőné a pletykás asszonyok históriájával a nevetőizmokat is megdolgoztatta, Salamon Gyuláné pedig ékesen bebizonyította: nem véletlenül aratott sikert országos megmérettetésen is a Didergő király verses változatával. S ha már az országos elismerésnél tartunk: a kertvárosi nyugdíjasklubot képviselő Fülöp Katalin Besenyőben is elmondta Horváth István Nyanyó mesél című költeményét, a helybéli Zuggóné Jakabfy Hajnalka pedig Az igazi Ibrinkó szerelmetes legendáját elevenítette fel. A vendéglátók követeként Németh Jenőné a suszter és a manók, Tamás Istvánné a Ravasz Péter történetével állt színpadra, a páterdombiak is kivágták a rezet: Soós Zsigmondné elmesélte a pösze lányok esetét a kérőikkel, Vörös Józsefné pedig a szegény ember kezében gyémánttá változó kerek kő regéje mellett a nemzetközi helyzetre is talált egy régi, de ma is aktuális történetet. Befejezésül Iványi Ildikó is felolvasta kedvenc meséjét a ravasz róka által rászedett hollóról.