Jó reggelt, Zala vármegye!

Ha ismerte volna – úgy hiszem –, Szent István is hallgatta volna. A Mi atyánk, szuahéli nyelven; ez visszhangzik a fülemben, sőt: most már a szomszédok örömére is. Azért jó tudni, hogy – tényleg! – sokan vagyunk, akik az ég felé tekintenek, és nemcsak kérve, hanem hálát adva, felajánlva, jövőbe tekintve, ahogyan első királyunk is tette. A Szűzanya oltalmában pedig – bárhány év tatár, török, német, orosz, EU… –: mi baj érhet? Fővédőszentünk ezt is „elintézte”, és persze súlyos örökséget bízott ránk. Államot. Nemzetet. Templomot. Nem, nem gondolom – néhány elszigetelt irányzattal szemben –, hogy Jézus magyar volt, de azt tudom: édesanyja s Szent István kérésére is: megtart bennünket. Másképp már nem lennénk.