Beszélgetés Lepold Andreával a könyvéről, A nagy füzet kísérteteiről

Matyovszky Márta

Zalaegerszeg Idén márciusban jelent meg Lepold Andrea A nagy füzet kísértetei című kötete, amely a Kossuth-díjas Agota Kristof regényeinek témáin haladva és Ágota író-újságíró öccsének, Kristóf Attilának és özvegyének a visszaemlékezéseit alapul véve tényfeltáró könyvként történelmi és helytörténeti adalékokkal, valamint lélektani-irodalmi elemzésekkel mutatja be a párhuzamosan futó Kristóf életutakat. A szerzővel többek között a témaválasztásról beszélgettünk.
–  Honnét a téma? - kérdezem a tanító, angol bölcsész és kommunikációs szakember végzettségű szerzőt.
– Kőszegen töltöttem a gyermekkoromat, később ottani idősektől hallottam az alaptörténetet. Kristóf Ágotáról, a városhoz kötődő híres íróról korábban is tudtam, de hogy apja nevéhez gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmény kötődik, arról nem. Keresni kezdtem, van-e valami nyoma a köztudatban, de csak hazugságokat és elhallgatásokat találtam.
– Ma a kommunikáció legszélesebb szintjein téma a pedofilia. Ebbe a sodorba kerül-e bele könyve ezzel a tematikával?
– Nem, az aktuálpolitika nem motivált, a kutatásomat jóval régebben kezdtem. Először a kőszegi szóbeszéd nyomán az interneten keresgéltem, s látván, hogy Kristóf Ágota életrajzából hiányzik ez a történet, az egyik kőszegi tanúm, aki egyben Kristóf Kálmán áldozata volt, kikérte a Vas Vármegyei Levéltárból az 1948-as bírósági végzés másolatát, aminek létezéséről a levéltárosok is csak nem sokkal azelőtt szereztek tudomást. Ezután kutatóintézetek támogatói nyilatkozatával folytattam a munkát. Olyan személyes adatokat tartalmazó dokumentumokhoz is hozzájutottam, melyekhez hétköznapi látogató nem.
– Kristóf Ágota munkásságát ismerve gondolt arra, hogy érdekes és lényeges összefüggések tárulhatnak fel, irodalomtörténeti, vagy lélektani vonatkozásban, ha kutatja az édesapa nevéhez kötődő dokumentumokat? Látván könyve szakirodalmát, lábjegyzeteit, hatalmas mennyiségű anyagot forgatott át. Mennyi ideig zajlott a kutatás?
– Négy évig, de voltak mellékvágányok. Amikor például az abúzus természetével kapcsolatban tájékozódtam. És voltak lelki mélypontok, amikor szembesültem azzal, hogy a környezetemben vannak áldozatok, illetve túlélők, akik mikor megtudták, hogy ezzel a témával foglalkozom, megnyíltak előttem. Olyan emberek, akik akár negyven éve személyes ismerőseim voltak, de nem tudtam a gyerekkorukban történtekről. Nagyon-nagyon megrázó volt átérezni, és utólag megérteni a sorsukat. Érdekelt, hogy milyen érzések mozognak a gyermek áldozatban és az elkövetőben egy szexuális zaklatás során és azt követően. Milyen lehetőségek és esélyek vannak egy ilyen trauma feldolgozására, akár transzgenerációs szinten is? És hogyan lesz valaki pedofil? Azt hiszem, ha az elkövetőt gyermekkorában bármilyen természetű bántalmazás ért, akkor azt a helyzetet ismétli meg, de fordított szereposztásban: amit gyerekként nem tudott uralni, azt domináns felnőttként uralni akarja.
– Nagyon komplex, nehéz feladat, legalább öt szerepkör képviselőjének háttér motívumait azonosítani: az elkövető, a felesége, a saját gyermekeik, a környezet, mely kellett, hogy gyanakodjon, és az abúzust elszenvedő gyerekek...
– Művemben a központban a Kristóf család áll. Nagyon érdekesek számomra ezek a párhuzamos, eltérő életutak. Már Kristóf Jenő és Attila is másként dolgozta fel a családi kataklizmát, mint a nővérük.
– A pedofil személy ért a gyerekek nyelvén, s fizikailag közel is kell kerülnie az áldozat gyerekekhez. Van konklúzió a kutatásai nyomán, hogy mit lehet, mit kell tenni, hogy ne sodródjon tovább változatlan intenzitással a jelenség?
– Kockázatos egy kisgyerekkel a szexuális abúzusról beszélni, hiszen szükségtelenül mélyen felkavarhatjuk, megijeszthetjük vele. Jó megoldásnak tartom a Lili és a bátorság című prevenciós célú mesekönyv feldolgozását. Saját gyermekeim esetében tapasztaltam, hogy abszolút fogalmuk sem volt arról, hova futhat ki egy ártatlannak induló simogatás. Ezért fontosnak tartottam megtanítani nekik a „bugyiszabályt”, saját intim szférájuk, határaik megvédését akár egy felnőttel szemben is. Elengedhetetlen továbbá, hogy legyen a gyermek számára legalább egy felnőtt, akire mindig számíthat, és akinek el meri mondani, ha bántották.
– Egy gyereknek nehéz megvédenie magát egy domináns felnőttel szemben. Nem elég csak ennyi eligazítás ahhoz, hogy ő egy társadalmi presztízzsel rendelkező tekintélyszemélynek nemet tudjon mondani.
– Igaz. De ha konkrétan felsoroljuk mindazoknak a gyermekeink körül ténykedő felnőtteknek a foglalkozásait, akik veszélyeztető helyzetbe kerülhetnek velük, kihangsúlyozva, hogy ellentmondhatnak, s mondjanak is ellent, akkor van remény az önvédelmükre. A pedofilt a hatalomvágy vezérli; visszaél a gyermek gyanútlanságával és jóindulatával.
– Más természetű bántalmazás is éri a gyerekeinket, melyeket inkább gyermekkori saját-élményekből ismerhetünk, de ennél jelentősebb - a pszichoszexuális fejlődést érintő mivolta folytán - kevesebb lehet. Milyen fogadtatásra talált a kötet?
– Sok esetben olyan kritika csattant rajtam, melyek megfogalmazói nem is olvasták a könyvet. Elsősorban a Kristóf Ágota kultusz képviselői részéről, akik irántam - mint a semmiből előbukkant kutató iránt - előítéletekkel voltak. Úgy tűnt, mintha a tényeket vonnák kétségbe, annak ellenére, hogy egy bírósági végzés a legerősebb bizonyíték a kezemben. Amolyan áldozathibáztatási szituáció jött létre, mintha nem az volna a tragikus, hogy az abúzus hosszú időn keresztül büntetlenül, sok családot és közösségeket érintve megvalósulhatott, hanem az, hogy ezzel a ténnyel foglalkozom. Kristóf Ágota hírnevét, dicsfényét, népszerűségét féltik tőlem, pedig ezeket nem célom támadni. Az igazságról van szó. Tudomásul kell venni, hogy Kristóf Kálmán 17 kislányt molesztált, közülük nyolcat megerőszakolt. Nyilván rövid távon traumatikus lehet a Kristóf család tagjai számára ez a tény. Ujlaki Ágnes, Kristóf Attila özvegye azt írta nekem, hogy őt konkrétan sokkolta. De jól tudjuk, hogy a kibeszéletlen családi traumák zárványként akadályozhatják további generációk életét.

– Igen, bár ez esetben maga a könyv indíthatja el ezek szerint a feldolgozási igényt. Más kérdés, - alkotáslélektani és irodalomkritikai - van-e jelentősége annak, hogy egy érdekes, vagy jó alkotásban megjelenő élmény honnét, milyen szituációból származik?
– Kristóf Ágota több interjúban elmondta, hogy A nagy füzet témája a saját gyermekkora. Amikor a regényről beszélünk, akkor ezt nem lehet egyszerűen figyelmen kívül hagyni. Ha a szerző határozottan rámutatott az önéletrajzi háttérre, akkor ezzel foglalkozni kell, és nem adhatunk más címkét, például azt, hogy “háborúellenes dráma”.
– Vitatom, hogy József Attila lírája értéktelen a Szabad ötletek jegyzéke nélkül.
– Más a vers, melyben sok áttételen keresztül jelenik meg valami élmény befolyása, és más a próza, Kristóf Ágota fő alkotói területe. Rengeteg felháborító, perverz jelenetet ábrázol a művében, melyre az olvasó magyarázatot kérhet. Franciaországban több szülő is fellázadt az ellen, hogy A nagy füzet kötelező olvasmány, és nem tudtak megfelelően érvelni álláspontjuk mellett. Most már fognak tudni. Nézetem szerint a gyerekek kezébe olyan könyvek valók, melyek a világ borzalmait az érzelmi szintjüknek megfelelően, indirekt módon, finoman adagolják, és mindig mutatnak mintát az erkölcsi helytállásra.
– Lesz folytatás?
– Már van.  A könyvbemutatóim óta alaposabban utánajártam Zámolyi Irén öngyilkosságának, és újabb kőszegi idős tanúkat is felkerestem. Ezek a cikkek a kristoftrauma.hu oldalon olvashatók. Tervezem, hogy angol és francia nyelven is hozzáférhető legyen a kutatási anyagom, hiszen Kristóf Ágota elsősorban külföldön ismert. Most, hogy felfedtem felkavaró regényei mögött a tragikus életrajzi hátteret, az érzékenyítés iránya megfordulhat. Olvashatjuk műveit,szerintem szigorúan 18 éves kor felett úgy, mint érzékenyítést a traumát átélt személyek felé: íme, ilyen az énképe, világlátása azoknak, akiket súlyos tragédia ért. Talán akkor felismerjük őket a környezetünkben, és kiközösítés, megbélyegzés helyett megértéssel és segítő szándékkal fordulunk feléjük.