Jó reggelt, Zala vármegye!

Ittunk már rossz bort? Nos, azt hiszem, főként ifjúkorunkban: valamennyien. Sőt, mi alföldiek anno abban a „kegyben” is részesültünk, hogy az aranyháromszögnek becézett térségben termelőinek vélt tablettás vegyszert kóstolhattunk, amiért a szervezetünk nyilván nem hálás, de a „csernobili saláta” óta egészen biztosan tudhatjuk, ami nem öl meg, az megerősít – vagy csak fogalmunk sincs, mit okoz, de vagyunk így vakcinával, telefonnal, s lehet, keletre gyártott nyugati élelmiszerrel is. Persze, ma már a bor nem olyan, mint a közelmúltban, s Zala is zárkózik, a hajdan a császári udvarba szállított nedűk utódai – filoxéra ide, téeszstílus oda – nemcsak búfelejtőnek, kerítésszaggatónak jók. Hanem élménynek is.