A nagykanizsai Medgyaszay-ház

1927. március 15-én ünnepi előadással nyitották meg az intézményt, amely akkoriban az ország egyik legnagyobb, legmodernebb színpadával rendelkezett. 465 ülőhellyel készült el a nézőtér, ahol abban az időben nemcsak filmvetítés folyt, hanem a társasági élet legfőbb színhelyeként valódi színházként is üzemelt. Az épület avatásán Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója nyitotta meg az ünnepségsorozatot. A Nemzeti Színház előadásán kívül ezekben a napokban hegedűkoncertet hallgathatott a közönség, valamint két némafilmet, Sztrogoff Mihály és Ben Hur kalandjait is megtekinthették. 

Az intézmény elnevezése, funkciója az igényeknek és a korszellemnek megfelelően időnként változott. „Nagykanizsa dolgozóinak régi kívánsága volt, hogy a város mozija hagyja el a meglehetősen köznapian hangzó „városi” nevet, hiszen amúgy magától érthető, hogy a mozi városi. A dolgozók javaslatokat is tettek, amelyeknek nagy része azt kívánta, hogy a mozit korunk legyőzhetetlen mozgalmáról nevezzék el, amelyért százmilliók harcolnak fegyverrel, vagy munkával: a békéről. A dolgozók kívánságát teljesítették és a kanizsai mozi új nevet kapott. Ezután Béke Mozi lesz a neve.” (Zala, 1951. március 23.) 

A Zalai Hírlap 1990. január 5-ei lapszáma kis hírben tudatta, hogy január elsejétől új néven, Apolló Filmcentrumként működik a Béke mozi. Nemcsak a név változott, a játékrend is. Szerdán és pénteken bevezették a délelőtti előadásokat, főleg azokra gondolva, akik többműszakos munkájuk miatt esetleg nem láthatják a sikerfilmeket. Szombaton és vasárnap – hasonló megfontolásból a matiné megtartása mellett – főként a gyerekek és fiatalok körében népszerű filmeket játszották kora délután. Megszüntették az előtéri irodát, helyén videófilm-kölcsönzőt alakítottak ki. A Helikon Filmtől 900 darab, azaz több mint ötszázféle kazettát vásároltak. (Zalai Hírlap, 1990. február 22.)

2007-ben a felújított épület várta, hogy új funkciót találjanak számára. De ez már egy másik történet.