A magyar nemzet egységéért imádkoznak idén is

A KÉSZ közleménye szerint a harangszó nemcsak figyelemfelhívásra szolgál, hanem egyesíti is a közösséget, lehetőséget ad arra, hogy az emberek kapcsolódjanak a múltjukhoz, a hagyományaikhoz. A június 4-i harangozás segíthet felidézni a veszteségeket, és egyben tiszteleg azok előtt, akik Trianon következményeivel szembesültek. „Ez a harangszó tehát nemzeti összetartozásunk kifejezése is, amely tudatosítja bennünk, hogy a múlt fájdalmas emlékei még mindig hatással vannak a magyar társadalomra, és egyben arra ösztönöz, hogy jobban megértsük és közösen megvitassuk a trauma következményeit, és így az összetartozásunk kifejezésével ma is határokon átívelő, nemzeti egységben gondolkodjunk, amiért készek vagyunk kitartóan munkálkodni és imádkozni” – áll a közleményben.

Ezekhez a gondolatokhoz csatlakozik a Zalai Magyar Nemzeti Szövetség és a Rákóczi Szövetség Zalaegerszegi Szervezete is. Paál István elnök lapunkhoz eljuttatott levelében így ír: „A világ népei közül kevesen dicsekedhetnek 1128 éves országlásukra, mint mi, magyarok. A nemzetünket ért csapások, tragédiák ellenére sem jutottunk sok néphez hasonlóan a megszűnés sorsára. Hála az önfeláldozó hőseink helytállásának, bölcs országvezetőinknek, Nagyboldogasszonyunk védő karjainak, akik által minden sorscsapást túléltünk. Trianonnal a magyarság felszámolását tervezték, de ez a nép nem elpusztítható, még akkor sem, ha kijelenthető, miszerint több mint ezeréves országunk történetének legnagyobb tragédiája Trianon volt. 1920. június 4-én a gyász hangján szóltak a harangok egész Kárpát hazánkban. Szóljanak hát most is országunk harangjai, mert emlékeznünk azonos módon kötelességünk. Legyen ez a harangszó figyelemfelkeltés a nyugat felé, és legyen ez a harangszó a határoktól független magyarság magára találása, a lelki egyesülés örök mementója!”