Az ukránok után oroszokat is tanított Rambala Éva

2023.04.02. 06:50

Nem értik, miért tartják őket gyilkosnak?

Az ukránoknak traumakezelésre, az oroszoknak empátianövelésre van szükségük, mondja Rambala Éva.

Arany Horváth Zsuzsa

A kalinyingrádi EMK-tréning résztvevői

A konfliktuskezelést win-win (győztes-győztes) állapottal lezáró, békés megállapodásra törekvő, Marshall Rosenberg (1934-2015) amerikai pszichológus által - eredetileg túszmentésre kidolgozott - úgynevezett erőszakmentes kommunikáció (EMK) oktatásához, népszerűsítéséhez világszerte 600 regisztrált EMK-tréner járja a azokat a helyeket, ahol szükség mutatkozik a módszerre.

Közülük talán az egyik legbátrabb a Zalában - iskolák, egyesületek, szervezet meghívására – is gyakran megforduló Rambala Éva, akinek a munkatapasztalatait legutóbb decemberben osztottuk meg olvasóinkkal, amikor Ukrajnából érkezett haza az ott tartott EMK-tréning után. Akkor azt mondta, élete egyik legnehezebb élménye a kijevi egy hét.

Nos, tudta fokozni. Ugyanis februárban Kalinyingrádban töltött hat napot, hogy az Oroszországhoz tartozó, a Lengyelország és Litvánia közé ékelődő  exklávéban adja át az EMK módszerét.

 https://www.zaol.hu/helyi-kozelet/2022/12/rambala-eva-emk-trener-nemreg-kijevben-jart

Tengerparti jellegzetes látkép


Elindulsz Lengyelország felé reggel fél ötkor, egyszercsak a Magas-Tátránál kiírják, 540 kilométer autópálya következik, és valóban, kitérő sehol, este kilencig mész mint a golyó, mintha átszelnéd a teljes Magyarországot – így kezdődött az út, hallom Évától. – Kalinyingrádban állítólag több az atombomba, mint az ember, én ezzel nem találkoztam – utal arra, hogy az orosz hadiarzenál egyik fellegvárában járt.

Nem kell ecsetelni, hogy az ukrán és az orosz emberekkel való találkozás mennyire élesen világított rá Európa és a világ aktuális gondjára, megoldandó feladatára.

 Összesen 1200 kilométer levezetése után érkezett meg, a határátkelése minimum szorongós volt. A határőrök kérdései a drogra, embercsempészetre vonakoztak, valamint az autója paramétereire, értékére. Mint kiderült, a kocsi újabban mindennél nagyobb nagy érték, tehát igencsak kelendő, méghozzá nemcsak szabályosan. Jelenleg tudniillik nem lehet nyugati új autót importálni Oroszországba, ahogy nyugati mobiltelefonokat, vagy alkatrészeiket sem kapni épp.  

– Ez nem azt jelenti, hogy sokan távoznának onnan. A meghívóm például Szentpétervárról költözött családostul Kalinyingrádba, így aztán nemcsak a városban lakók vettek részt a tréningen, hanem a szervező szerteágazó ismeretségei révén messzebbről is jöttek, többek között beloruszok is, húszan dolgoztunk együtt. Tengerpart közeli „dácsát” béreltünk, ha leszámítom a nagypolitikai helyzetet, ideálisnak is mondhatnám a körülményeket, ráadásul én még soha nem szaladtam a jeles tengervízben nagykabátban.

Ezzel együtt nehéz tapasztalatokkal lett gazdagabb.

  Piros felsőben Rambala Éva az orosz résztvevők körében
Forrás: Rambala Éva

– A résztvevők egyik szomorúsága, melynek gyakran hangot adnak, hogy az ukrán rokonaik nem állnak velük szóba. Szinte mindenkinek volt ukrajnai családi kapcsolata. Nem értik, hogy mit vétettek, nem értik, hogy miért őket büntetik, miért tartja őket egy réteg gyilkosnak. Érzik a történtek hatását egyebek között az üzletek kínálatában. Én teszem azt abban, hogy a nyomtatóhoz nem volt alkatrész az elromlott helyett, vagy nincs hozzá megfelelő a papír...

– Miért nem értik?

– Mert ők úgy tudják, hogy ottani orosz nemzetiségek érdekében segíteni ment az orosz hadsereg Ukrajnába. Az volt az érzésem, hogy a beloruszokat még mélyebben érinti ez a fájdalom. Míg odaát meg azt nem értik, hogy miért nem lépnek fel valahogy ez ellen a helyzet ellen az emberek, hiszen a fiaikat sorozzák be. Néztünk közösen videókat, láttam, nagyon megérintette, felkavarta őket.

– Mennyire tematizálta ez a helyzet a tréninget?

– Úgy éreztem, hálásak, hogy beszélhetnek, mert a mindennapokban nem nagyon tehetik meg ezt. A háború szó el sem hangozhat, különleges katonai hadművelet a meghatározás.  Találkoztam azonban olyan lánnyal, aki a bakancsa taplára írta a NO (nem) és a WAR (háború) szavakat, vállalva, hogy mondjuk a reptéren gondja lesz belőle. De ez ritkaság. A középosztálybeli többség érzi az európai szankciók hatását, eltűnt jónéhány a telefonos applikáció, nem lehet utazni nyugatra, Európába, ezt igazi veszteségnek élik meg. Egy csomó minden komplikáltabb lett. Miközben ártatlannak érzik magukat, és ez nagyon tud fájni. Még nem tudják, a technikai fejlődés ügyében a következő tíz évben hogyan hat ez rájuk. Nagyon bántja őket a terjedő russzofóbia is, összességében szerintem a jövőtől való félelem okozta stressz alatt élnek.

A königsbergi hidak problémája
Kalinyingrád Balti-tengeri kikötőváros,  Oroszország exklávéja Lengyelország és Litvánia között.  
A területén az 1200-as években porosz település állt, a németek a XIII. században itt alapították meg Königsberget. A német-porosz város a XVIII. században pezsgő tudományos és gazdasági központ volt, sok tudós és művész élt és alkotott itt, például a világ egyik legismertebb filozófusa, Immanuel Kant (1724-1804), itt született a nagy német mesemondó, E. T. A. Hoffmann is.
A II.  világháborúban elpusztult épületek helyén parkokat hoztak létre,  a város egyharmadát ma is zöldterületek alkotják. 1946-ban  Kalinyingrádra változtatták a nevét az akkor elhunyt szovjet államfő tiszteletére.
A városhoz kapcsolódik a híres matematikai probléma, amit a „königsbergi hidak problémájaként" tanítanak. A városban hét híd ívelt át a Pregolja folyón úgy, hogy két szigetet is érintettek. A königsbergiek meg akarták tudni Leonhard Euler matematikustól, végig lehet-e menni az összes hídon úgy, hogy mindegyiken csak egyszer haladjanak át, és visszatérjenek a kiindulópontba. 1736-ban Euler bebizonyította, hogy ez lehetetlen. Ezt a bizonyítást tartják az első gráfelméleti problémának

Ezzel együtt megosztottak a véleményalkotásban, mondja Rambala Éva. Az ország stabilitását nagyra értékelik, nem szeretnék, ha szétesne Oroszország, amire a rendszerváltás idején volt esély. Az amerikai nemkívánatos véleménybefolyásról is határozott álláspontja van sokaknak. Előfordult, hogy egy-egy résztvevő kiment a tréningről, amikor ezek a kérdések kerültek szóba, mert nehéz volt szembesülni.

– Természetesen minden embernek szüksége van a biztonságra, bárhol is éljen – folytatta a tréner a tapasztalatai felidézését, hozzátéve, a nemzetiségi ellentétek valamint a belső hatalmi harc is aggasztják az ott élőket. Tartanak attól, hogy sokkal rosszabb is lehetne, ha gyökeresen megváltozna a status quo a politikai felső vezetésben. Látszik, a gazdaság egy év alatt nem omlott össze, a mezőgazdaság nyersanyagai e pillanatban biztosítottak. A benzin olcsó, a fűtésszámla miatt sem aggódtak. Ugyanakkor gyakran lezárják a repteret, konvojok haladnak át az utakon. Én, mint a kilencvenes években a határközeli Tompán felnőtt lány, át tudom élni ennek a hatását.

 Nagykabátban mezítláb a Balti-tengerben
Forrás: Rambala Éva

– A tréning résztvevői között volt olyan, akinek személyes vesztesége is van már?

– Nem, nem volt, de például a közeli Szentpétervár épségét sokan féltik.

Mindez beláthatóvá teszi, hogy az erőszakmentes kommunikációra mindkét országban nagy szükség lenne. De az is érthető, ha a trénerek számára nem ez a két ország az, ahova szívesen mennének. Rambala Éva kivétel. Pedig mint kiderült, a legutóbbi útja miatt nem biztos, hogy ezután szívesen látják az ukrán városokban.

 – Van egy mondás: ha énekeltél a Krímben, már nem mehetsz Kijevbe... Mégis azt gondolom, hogy akik részt vettek itt is ott is a tréningen, némileg közelebb kerültek a háború realitásaihoz. Tudom, hogy kétszer 20 diplomás harmincas nem árnyalja 145 millió nézeteit.

Rambala Éva szakmailag is sokat tanult mindkét helyszínen.

– Az ukránoknak traumakezelésre van szükségük, az oroszoknak pedig arra, hogy erősödjön az empátiakészségük. Kérdés, hogy a kisember miképp éli át a saját felelősségét abban, hogy az országa vezetői milyen drámai döntéseket hoz nak az ő életére kihatóan. Az oroszok nyilván büszkék nemzeti hovatartozásukra, ahogy az ukránok is, és mi is. Ezt a jogos és velünk született büszkeséget komolyan képes erodálni például adott esetben a megindított háború ténye.

– Személyes félelem?

– Úgy beszéltem, hogy bárki hallgatja, bárki adja tovább, számomra vállalható és egyszerre támadhatatlan legyen. Itt legalább nem kellett óvóhelyre vonulni közben, mint decemberben Kijevben.  

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában