Megkezdődött Pészach, a szabadság ünnepe

A peszách a felszabadulás emlékét őrzi, hogy a zsidók rabsága véget ért, kivonultak Egyiptomból,  szimbolizálja a kovásztalan kenyér ünnepét, a természet újjászületését.  A vacsorán a szédertálra jelképes ételek kerülnek: keménytojás, sült csirkenyak, keserűfű, chároszet, zöldség és macesz (pászka), ez utóbbi emlékeztet rá, oly sietve menekültek, hogy a tésztát nem volt idő megkeleszteni.

Az ótestamentumi hagyomány szerint az első zarándokünnep, amelyet a zsidók Egyiptomból való kivonulásuk emlékére ülnek meg, amikor is Isten tizedik csapásaként a halál angyala megölt minden egyiptomi elsőszülöttet, de elkerülte a zsidó otthonokat (a héber Peszáh jelentése: „elkerülés”). Ennek emlékére vágnak bárányt Peszáhkor a zsidók, mivel a kivonuláskor Isten parancsára bárányvérrel jelölték meg az ajtófélfát, hogy az öldöklő angyal elkerülje őket. Ezért esznek az ünnepen mindmáig kovásztalan (keletlen) kenyeret, a menekülők ugyanis sietségükben nem tudták megvárni a kenyér megkelését.

Peszáh ünnepét és vigiliáját, a széderesti lakomát számos más, kivonulásra utaló, jelentőségteljes mozzanat szabályozza, ám mindezek együttesen sem tudják elfedni azt a tényt, hogy a zsidó húsvét valójában nem a történelemben, hanem a közel-keleti tavaszi évkezdet ősi szokásában gyökeredzik. A tavaszi bárányáldozat a „Kos korszakban” általános szokás volt a Közel-Keleten, kivéve Egyiptomban, ahol a kost isteni porhüvelyként, Hnum, Herisef, Amun, Ámon Ré néven tisztelték. (Az óegyiptomiak Bibliában taglalt „antiszemitizmusának” oka a kultusz különbözőségében rejlett. A juhpásztor héberek bárányt áldoztak és bárányhúst ettek, ami az egyiptomiak szemében „istengyalázás” volt.) Ami pedig a kovásztalan kenyeret illeti, fogyasztása éppenséggel nem ment kivételszámba, tehát ünnepi eledel aligha lehetett. A térségben ma is a lepénykenyér, a „hamuba sült pogácsa” a köznép legfontosabb eledele, a kelesztett kenyeret jóformán alig ismerik.

A széderestén, egy tálon csupa jelképes étel található: keménytojás, sült nyak, keserűfű, chároszet, zöldség, macesz.

A keménytojás a gyászt jelenti, hiszen sokan pusztultak el Egyiptomban, fiukat, Fáraó parancsára a Nílusba vetették, Mózest is egy gyékénykosárban menekítették meg. A rabszolgahajcsárok ostora alatt és az embertelen körülmények között sokan pusztultak el. A sült nyak a bárányra emlékeztet, melyet a kivonuláskor áldoztak őseink, de szimbóluma a kinyújtott karnak, amellyel kivezette Izraelt az Örökkévaló. A keserűfű a keserűség jelképe. A chároszet (alma-, körte-, dió-, borral leöntött elegye) az építésre használt maltert jelzi. A zöldség a tavaszt, de sós vízbe mártva a könnyeket idézi.

Három macesz (pászka) a keletlen tésztára emlékeztet, amelyet nagy sietve hoztak ki őseink Egyiptomból. A három pászka - Kohén - Lévi - Izrael, a három nagy csoport, amelyekből a törzsek alapján a zsidóság összetevődik.