Mari grófnő utolsó akarata

Festetics Mária mozgalmas életének és udvari szolgálatának története jól ismert a grófnő személyét érintő kutatások és az évtizedeken át szorgalmasan írt és részben kiadott naplói jóvoltából. Nem tudtunk azonban a végrendeletéről, amelynek korabeli másolata csupán a közelmúltban került elő a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltárában. Jeles történelmi nagyjaink, Deák Ferenc, Andrássy Gyula miniszter és a tragikus sorsú Sisi pártfogoltjának végakaratával a söjtöri palotahölgy halálának centenáriumán ismerkedhetnek meg olvasóink.

Erzsébet királyné 1898 őszén történt meggyilkolását követően az udvar igyekezett megszabadulni közvetlen bizalmasaitól, így hamarosan Festetics grófnőnek is el kellett hagynia hofburgi otthonát. Mária Bécs belvárosában vásárolt magának lakást, ahol 1902 márciusában, hatvankét esztendősen vetette papírra végrendeletét, herceg Hohenlohe Klodvig nagybirtokos (Majláth Sarolta udvarhölgy férje), gróf Bellegarde Ferenc főudvarmester, gróf Lanckoronski Károly régész, valamint Benkeő József táborszernagy tanúk jelenlétében. Ezt követően a haláláig még több alkalommal módosított utolsó akaratán.

A végrendeletet Festetics Mária temetése után másfél héttel, 1923. április 29-én hirdették ki a Zalaegerszegi Királyi Járásbíróságon. Mivel az örökhagyó németül végrendelkezett, az okiratot dr. Boschán Gyula ügyvéd, a törvényszék hites tolmácsa fordította le magyar nyelvre. A munka végeztével az eredeti testamentum még visszakerült a bíróságra, de a hagyatéki aktából hiányzik, így feltehetően elkallódott az idők során. Levéltárunk csupán a fordítás írógéppel készült ötoldalas indigós másolatait őrzi. A számos áthúzás és toldás, valamint Boschán nehézkes kifejezésmódjából adódóan a dokumentum meglehetősen kusza, helyenként zavaros iromány benyomását kelti.

A grófnő fő hagyatékát képező söjtöri javait, szépen berendezett kastélyát, birtokait és jól felszerelt gazdaságát az alábbi intelmek mellett egyetlen élő apai ági rokonára, Károly testvére második házasságából született fiára, gróf Festetics Sándor szolgálaton kívüli századosra hagyományozta: „Isten áldása legyen Sándoron, legyen hű a császárához, királyához és hazájához, cselekvésében igazlelkű és becsületes, embertársai iránt jólelkű. Legyen méltó nagybátyja Festetics Viktor szorgalmának gyümölcsére, kinek egyszerű lényének, szerénységének és legnemesebb önmegtagadásának köszönhető e kedves kis birtok megtartása. Tartsa szeme és lelke előtt a szép közmondást: Amit őseidtől örököltél, szerezd meg, hogy bírhassad.” [Ez utóbbi Goethe igazsága a Faustból.]

Udvarhölgyi pályafutása során Máriának több magas rangú kérője is akadt, de úrnőjének makacs ragaszkodása és a kötelességtudat megakadályozta, hogy családot alapítson. Utolsó nagy szereleme, báró Otto von Gemmingen tábornok (Rudolf trónörökös nevelője, majd Ferenc József szárnysegédje) fájdalmas elvesztése szívbéli kérésre sarkallta: „Ha lehetséges volna, kívánnám, hogy jegyesemnek holtteste, amely a Központi temetőben nyugszik, Söjtörre szállíttassék át. Közte és Viktorom közt szeretnék nyugodni, legalább a halálban egyesülve azokkal, akiket szerettem és akiknek bánatot okoztam.” Hasonló kívánság fogalmazódott meg a Söjtörön eltemetett fivére, Festetics Károly korán elhunyt kislányai, Matild és Júlia kapcsán. Ők apjuktól távol, a Tolna megyei Belac (ma Kakasd) sírkertjében nyugodtak. Mindkét gyermek porhüvelyét, bátyja akarata szerint, a családi sírboltban kívánta elhelyezni, mondván: „Legyen együtt a régi faj!” Ismereteink szerint ezek az óhajok végül nem teljesültek.

Mária a számára fontos udvarhölgyeknek is tartogatott némi figyelmességet. Egy régi, Firenzéből való faragott feszületet, amely bécsi otthonában az ágya felett függött, Majláth Saroltára, a söjtöri kastély verandáját díszítő Krisztus-képet pedig szívélyes barátnőjére, Ferenczy Idára hagyta. Ugyanekkor ragaszkodó és elkötelezett alkalmazottairól sem feledkezett meg. Mikolics Ferenc gazda, „a hűségesek leghűségesebbike” még Festetics Viktor birtoklása idején került a családhoz, majd földesura 1884-ben bekövetkezett halála után közel negyven évig szolgálta megingathatatlan odaadással a grófnőt. Mikolics az udvarhölgy bizalmasa és mindenese volt Söjtörön. Távollétében intézte a gazdaság ügyeit, felügyelt a cselédekre és képviselte őt a községi testületi üléseken. Hálából Festetics Mária bőségesen megjutalmazta, fiának, ifjabb Mikolics Ferencnek – a későbbi hévízi csodadoktornak – pedig gimnáziumi tanulmányai idején fizette az étkezési és ruháztatási költségeit.

Mari grófnő a szeretett királynéjával kapcsolatos emléktárgyairól külön is rendelkezett. A kollekció legértékesebb darabját egy különleges festmény képezte. Erzsébet halála után Ferenc József három festőt kért fel, hogy Sisi legbizalmasabb társalkodónői részére megfestesse a portréját. Máriának Koppay József remekbe szabott alkotását szánta, amit az uralkodó párja legsikerültebb képmásának nyilvánított: „Megfoghatatlan előttem, hogy volt képes valaki, aki őt sohasem látta, ilyen arcképet festeni. Gyönyörű szép és hasonló” – vallotta a művész tudása előtt fejet hajtva a császár. Festetics Mária az alábbiak szerint intézkedett becses ajándéka sorsáról: „felejthetetlen imádott úrnőm, őfelsége Erzsébet császárné és királyné életnagyságú olajfestményét majdnem 30 évi szolgálatom rettenetesen szomorú befejezése után szeretett hazámnak hagyományozom”. Az 1923 tavaszán húszmillió koronára felértékelt műalkotást Söjtörön, a hálószobájában őrizte, és ellentétben az eddigi ismeretekkel, csak a halálát követően került az Erzsébet Királyné Emlékmúzeumba. Ugyancsak ennek a tárlatnak a gyűjteményét gazdagították a grófnő tulajdonában álló kisebb emléktárgyak is: „Így az öv, melyet őfelsége meggyilkoltatása napján reggel viselt. Legyező és zsebkendők, általa viselve és használva a szobájából nékem adva. A szép tál a korfui teraszokkal. Egy könyv melybe olvasás közben kis pontokat csinált, hogy engem egyre-másra figyelmeztessen. Egy legyező melyet nagyon gyakran használt és amelyet igen sokszor láttam kezeiben boldog, régmúlt napokban. A miniatúra a lovagló ruhában, melyet őfelsége nekem ajándékozott, továbbá fiatalkori képe (akvarellált litográfia) a hátterében Possenhofen [Sissi családjának vidéki palotája]. Egy kis doboz két kagylóval melyeket a tengerparton a számomra keresett. A millenniumi ruha tüllcsokra és ruche-je [rüsse: csipkéből vagy selyemből készült, rakott fodor]. Étlapok az Akhilleionból [Erzsébet királyné korfui villája]. Két költemény fekete borítékban őfelségének ajánlva. Egy türkiz szív, császárnőm első ajándéka” – sorolja végrendeletében az udvarhölgy. Valamennyi ereklye közül, mint legdrágább kincsére tekintett arra a rubintköves gyűrűre, amivel Erzsébet királyné 1891. november 19-én ajándékozta meg. Festetics grófnő így emlékezett vissza erre a megható jelenetre: „Ezen a napon a szobámban ültem és írtam őfelségének a császárnak. Az ajtó kinyílt és az ajtókeretben a császárné állt. – Mária, ma nevem napja van! – Igen, de felséged 1889 [Rudolf halála] után eltiltott minden gratulációt. – Ez igaz, de önmagamnak szerezhetek örömet. E szavak közt megfogta a kezemet és miközben a gyűrűt az ujjamra igyekezett húzni, így folytatta: – Sokáig kerestem, míg rátaláltam. Andrássy éppen ilyet hozott nejének, a császár pedig nekem, amikor a Szuezi-csatornától jött. Önnek nincs férje, aki hozhatna egyet… [így] megszerzem magamnak az örömet, hogy ezt Önnek adjam.”

A császárné temetését követően Máriát felkereste az uralkodópár legkisebb gyermeke, a magyarnak nevelt, de érzéseiben inkább Habsburg-párti Mária Valéria főhercegnő: „Arra kértem, és ígéretet is kaptam rá, hogy halála után rám vagy családomra hagyja a naplóját” – írta később Valéria, aki joggal tartott az udvar tagjait kevésbé jó színben bemutató feljegyzések nyilvánosságra hozásától. A főhercegnőnek tett fogadalma ellenére Mari grófnő bölcsen hallgat a személyes irathagyatékáról (levelezéséről, naplóiról), ahogy a Ferenc József által adományozott elismeréséről, az I. osztályú Erzsébet-rend kitüntetéséről sem tesz említést a végrendeletében.