A muravidéki hímes tojás

Ahogy a Kárpát-medence más tájegységein, úgy a történelmi Zala vármegyéhez tartozó Muravidéken, az ottani magyarság körében is gazdag húsvéti szokásrend őrződött meg, amiknek egyik fontos eleme a helyi népművészet apró kincse, a hímes tojás. A húsvéti ünnepkörben más vidékektől eltérően itt nem a locsolóknak szánt ajándékként jelenik meg a különböző technikákkal díszített tojás, hanem azt húsvéthétfőn a keresztszülők adták keresztgyermekeiknek más ajándékok mellett. 

A tojásdíszítés technikái közül a Muravidéken az egyszínűre festés, a berzselés, a karcolás, valamint a batikolás egyaránt ismert volt. A fennmaradt források szerint ezen a vidéken az 1800-as években már biztosan készítettek batikolt húsvéti tojásokat, amit olvasztott méhviasszal és egy íróka segítségével végeztek. Ennél a technikánál először a tojás fehér héjának azon felületét kell megrajzolni a viasszal, amely fehér marad. Ezt követi a piros színben való festés, majd a piros felületek viasszal történő lefedése következik, hogy azok legvégül pirosak is maradjanak. Harmadjára a tojást fekete festékkel festik meg. A művelet legvégén a tojásokról láng felett le kell olvasztani a viaszt, így tűnik elő a piros-fekete-fehér mintázat. 

A tojásfestő lányok-asszonyok gyakran használták továbbá a berzselést, vagyis az ecetes maratást, továbbá a leveles és vöröshagyma héjas technikát is. A karcolás szintén a térségre jellemző tojásdíszítési módok közé tartozott. Ez utóbbi – amely során a megfestett tojáshéjra főként virágos mintákat karcoltak egy éles bicska hegyével – a helybéliek szerint azonban egykoron kifejezetten férfimunka volt. 

A szokás legtovább a Hetés központi településének számító, ám a trianoni döntéssel Magyarországtól elcsatolt Dobronakon maradt fenn. A dobronaki batikolt hímes tojások viaszírásosak, festékbe mártós technikával készülnek, alapszíneik pedig piros és fekete. A muravidéki hímes tojások motívumvilága az ősi termékenységi szimbólumokat, természeti formákat jeleníti meg, ezek száma az összegyűjtött adatok alapján mintegy háromszázra tehető. 

Az 1990-es évek elején még úgy tűnt, a hímestojás-festés eltűnőfélben van Lendva-vidéken. Ekkor azonban az azóta már elhunyt Uriszk Erzsébet hetési származású tanárnő, a helyi kéttannyelvű általános iskola egykori igazgatója kutatásai alapján, valamint a dobronaki hímes tojás kiállítások révén újra ráirányult a figyelem. Ennek is köszönhetően ma már külön hagyományőrző szekciója van a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek, a gyerekek az óvodában, iskolában sajátíthatják el a tojásdíszítés technikáját, de a családokba is visszatért a tojásfestés hagyománya.