Látogatás a cisztercieknél, versidéző, tízezer lépés a királynék városában

A kabátok, a csomagok, a nording walking botok elhelyezkedtek a csomagtartóban, s amint elhagytuk Zalaegerszeget, lelkiismeretes idegenvezetőnk máris folytatta úti célunkkal kapcsolatos ismereteink gyarapítását. Veszprémbe indultunk ugyanis, a „királynék városába”, amely az idén Európa Kulturális Fővárosaként várhatóan még több érdekességgel kényezteti a vendégeit – gondoltuk, de kiderült, bizonyára így lesz, de majd csak később. Az érsekségi turisztikai központ illetékese hivatalos bejelentkezésünkre ugyanis közölte: az építkezések miatt a vár műemlék épületei még nem látogathatók.

– Az „ismerjük meg szép hazánk értékeit” törekvésünk fontos állomásaként többször terveztük már a veszprémi várnegyed bejárását, a tavaly őszi kirándulást is a felújítási munkák miatt kellett elhalasztanunk. A látogatási korlátozás 2023-ig szólt, s mint a hírekből megtudtuk, január 21-én sor került az Európa Kulturális Fővárosa évad megnyitóünnepségére, gondoltuk: „hurrá!, mehetünk!” – elevenítette fel a tervezés időszakát Pusztainé Sümeghy Valéria, a zalaegerszegi Kirándulást Kedvelő Nyugdíjasok Klubjának vezetője. Az érseki turisztikai központból mégis elutasító e-mail érkezett, az indoklás szerint a május 1-jei ünnepélyes megnyitóig „gőzerővel” folyik az építkezés, amely ideje alatt idegenek be sem tehetik a lábukat az érintett területre.

– Nem akartuk újból elhalasztani ezt a kirándulást, inkább kerestünk plusz úti célt, amivel pótolhatjuk a kiesett programot. Így találtunk rá Iszkázon a Nagy László Emlékházra, s úgy határoztunk, nem hagyjuk ki, még Veszprém előtt meglátogatjuk – tette hozzá a klubvezető.

Jó döntés volt. Irodalmunk egyik legnagyobb hatású poétájának és műfordítójának gyermekkorából, mindennapjaiból, relikviáiból emberközeli, „kézzel fogható” emlékeket ismerhettünk meg. Nem szólt ránk senki, hogy belelapoztunk a kézzel írt és saját kezűleg illusztrált füzeteibe. Felidéztük kedvenc Nagy László-versünket: „Adjon az Isten / szerencsét, / szerelmet, forró / kemencét, (…) nekem a kérés / nagy szégyen, / adjon úgyis, ha / nem kérem.” Megcsodáltuk a falon a képet a költő saját írásával és önarcképével: „S ki viszi át fogában tartva / a Szerelmet a túlsó partra!” Simon Lívia, a ruhagyár volt technológusa kipróbálhatta, működik-e a költő édesanyjának öreg Singer varrógépe, tanulmányozhattuk a bognár dédnagyapa gyalu-satupadját, bárhova leülhettünk, s kedvünkre bekuckózhattunk akár a bolgár szobába is. Ez utóbbit a bolgár kormány a volt kocsiszín átépítésével rendezte be Nagy László tiszteletére, aki több nyelvre lefordította a szinte teljes bolgár népköltészetet, s a verseiket honfitársaink az ő fordításában ismerhetik.

A házat 1908-ban építtette Nagy László édesapja, aki nagygazdaként az egész vidék tiszteletét élvezte. Hitvesével, a nyárádi Vas Erzsébettel itt nevelték fel négy gyermeküket: Izabellát, Lászlót, Máriát és Istvánt (írói néven Ágh István). A szülői ház állami segítséggel, az iszkáziak szeretetéből és közadakozásból helyreállítva 1984-től Nagy László Emlékházként szolgál. A Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány az iszkázi önkormányzattal közösen gondozza az emlékházat, képviseletükben Moldován Ildikó kalauzolta minden apróságra kíváncsi csapatukat – éppen csak kávét nem főzött nekünk a bolgár szoba melegítőjén.

Az épületben eredeti „tiszta szoba”, kényelmes vendégszoba, kiállítási terem, konyha, kamra, műhely – az emlékház kisebb múzeum és alkotóház egyúttal, ahol gyakran megjelennek az unokák is. Nagy élmény volt, aki teheti, kövesse a példánkat!

Veszprémmel egyébként sem volt szerencsénk. Az ígéretek ellenére a Petőfi Színház előterére is csak egy futó pillantást vethettünk, hamar kitessékeltek bennünket: várjunk odakint, ne zavarjuk az előadásról kivonuló színészeket. Kívülről megcsodáltuk a műemléki védettség alatt álló, szecessziós stílusú épületet, fotózkodtunk a vándorszínész Petőfi szobránál, majd elunva a várakozást felkerekedtünk. Különben is, vigasztaltuk magunkat, nyugdíjasok számára a legegészségesebb sport a gyaloglás, s megtettünk közel tízezer lépést az óvárosban, a Várhegy alatt sétálva megcsodáltuk a felújítási munkálatokat, a lifttel felszerelt grandiózus építményt, amelyről azt hittük, siklórepülősök vagy ejtőernyősök kifutópályája lesz, de kiderült: csak az építkezést szolgáló „teher- és személyfelhordásra alkalmas szabadon álló nehéz­állvány”. Sétáltunk a Séd-patak völgyében, amely nyíló ibolya­szőnyegeivel ilyenkor a legszebb, pihentünk a Szent Katalin-kolostornál, ismertebb nevén a Margit-romoknál, szemügyre vettük az egyelőre száraz vízi labirintust, a legendás Benedek-­hegyet – summa summarum: Veszprém így is megérte a tíz­ezer lépést.

Zirc „csak” egy barátságos kisváros, de egy hét is kevés lenne, hogy végigjárjuk az összes nevezetességét. El is határoztuk: ide bizony visszatérünk, hiszen a ciszterci apátság és látogatóközpontnak is csak három nevezetességével sikerült megismerkedni, pedig csodás arborétummal és kézműves sörfőzdével is büszkélkedhetnek.

A Bakony szívében, 400 méterrel a tengerszint felett magasodó apátság épületegyüttesének 2. emeletén található Ciszterci Műemlékkönyvtár közel 65 ezres gyűjteményével egyedülálló Magyarországon. Kincsei közt 70 ősnyomtatványt, több mint 300 antikvát őriznek, közülük több csak Zircen fellelhető. A könyvek zömmel latinul és ónémet nyelven íródtak, többségük teológiai témájú, de találhatunk köztük szakirodalmat a többi tudomány területéről is, elvégre a ciszterciek a kezdetektől jeleskednek a tanításban. Az intézmény napjainkban kettős feladatot lát el: múzeumként bemutatja Magyarország egyik páratlan kultúrtörténeti emlékét; szakkönyvtárként értékes, régi állományával külön olvasóteremben áll a kutatni vágyók rendelkezésére.

A Királyterem az apátság reprezentációs épületrésze volt, itt fogadták és szállásolták el a királyi és főúri vendégeiket, a magas rangú egyházi személyeket. Az apátság 1950-es feloszlatása után az épületbe költöző szakképző iskola könyvtárát rendezték itt be – az eredeti berendezés számottevő részének ez idő alatt lába kélt. 2021 augusztusában berendeztek 3 szobát: a királyi és apáti fogadó, illetve a királynéterem korabeli bútorzattal, restaurált falfestéssel, padlózattal, festményekkel idézi fel a régmúlt eleganciáját.

Kétség nem férhet hozzá: a zirci bazilika, ahogy a ciszterci szerzetesek maguk is jellemzik 1752-ben felszentelt apátsági templomukat: az ország egyik legszebb egyházi épülete. Főoltára Magyarország legnagyobb oltárépítménye a kor egyik legnagyobb művészének, Franz Anton Maulbertsch Boldogságos Szűz Mária mennybe vitelét ábrázoló fő­oltárképével.

A bazilika a magyarországi ciszterci rend központja és Zirc város plébániatemploma. Mégsem a kívül-belül gyönyörűen felújított, aranyban úszó templom értékei jelentették a legmaradandóbb élményt sokunk számára, hanem templomi „idegenvezetőnk”, Kiss Péter atya, ciszterci szerzetes izgalmas, humoros megjegyzésekkel fűszerezett előadása, amelyre már az első mondat után nem lehetett nem odafigyelni. Tájékoztatója végén türelmesen állta a faggatózásokat is, s határozott, egyenes, szimpatikus egyéniségével olyannyira belopta magát sokak szívébe, hogy meg is hívták egy zalaegerszegi klubdélutánra, bár több mint valószínű, egy jóízű beszélgetésért a jövőben is nekünk kell Zircre utaznunk.