Díjazták a leggyorsabb madarak gazdáit

Tavaly április utolsó hetétől július közepéig minden áldott szombaton versenyre indultak a postagalambok, elsőként a rövid (100-400 kilométer), majd a közép (300-600 kilométer) végül a hosszú távú (500-800 kilométer) utakra. Tizenhat főversenyen és négy fiatal (abban az évben kelt) galambok megmérettetésén vettek részt. Az elért eredmények alapján az immár a törzshelyüknek számító Tóka étteremben Boronyák András, az egyesület elnöke és Szabó László, a versenybizottság elnöke adta át az okleveleket és a díjakat a leggyorsabb galambok gazdáinak.

A rövidtávú csapatbajnokságot Kránicz Miklós, Szakony László és a Mazzag-Csörnyi páros nyerte, középtávon Boronyák András, Jónás Róbert és a Mazzag-Csörnyi páros madarai végeztek az élen, a hosszútáv bajnokai leggyorsabb postagalambjaiknak köszönhetően: Bekk Gyula, Bakon János, Karácsony Lajos és Máté. A pontszámok összesítése alapján a képzeletbeli dobogó legmagasabb fokára Bekk Gyula állhatott, az ezüstérmet Bakon János, a bronzot Boronyák András kapta, a "sprint" bajnokok: Jónás Róbert, Tóth Zoltán és Salamon József. A leggyorsabb fiatal (az évi) postagalambbal Jónás Róbert, a Mazzag-Csörnyi páros és Tóth Zoltán büszkélkedhet.

A legtöbb - 1252,61 - pontot Bekk Gyula madarai gyűjtötték be, ők értek először haza a dessaui és a két magdeburgi útról.

- Erzsébethegyen nevelkednek a madaraim, s mert külföldön dolgozom, és a feleségem naponta egyszer tudja kiengedni őket, csak a hímekkel versenyzek. A 70 darabos állományból 20-24 a versenyző. Már párba álltak, költenek, alakul bennük a fészekszeretet, ami majd hazavonzza őket. Már 16 éve foglalkozom postagalambokkal, a velük való foglalkozás csínját-bínját a zalacsébi Gaál Tihamértól tanultam - árulta el Bekk Gyula, aki azt is elmondta, hogy kedvence a 447-es, a postagalamboknak ugyanis nem adnak nevet, de a regisztrációs számukat fejből tudják. - Szombatonként a begyűjtő kamion elviszi versenyzőinket több száz kilométerre, s vasárnap délelőtt már várjuk őket, figyeljük az eget, hogy mikor érkeznek. Tavaly egyik alkalommal már messziről feltűnt egy galamb, mondtam is a szomszédnak: "na, jön a 373-as" - volt is csodálkozás, amikor megmutattam a gyűrűt a lábán.

Rövidebb távon előfordul, hogy a postagalamb előbb hazaér, mint a gazda. Szabó László például a Mikes-óvoda jubileumi ünnepségét galambok felreptetésével színesítette, mire hazaért, a madarak már otthon várták - a járda csupa vér volt, két galambot elkaptak és megöltek a macskák.

- "Baleset" persze verseny közben is előfordul, mondtam is: a természetvédők támogathatnának bennünket, hiszen etetjük a ragadozó madaraikat, a 80 versenyzőmből néhány mindig áldozatul esik, vagy más baj éri őket. Az is igaz, hogy így a jók maradnak meg, s gyarapítják majd az állományt - jegyezte meg Szabó László, aki meg is mutatta gógánhegyi birtokukon a 140 postagalamb több lakosztályos, "összkomfortos" otthonát.

A postagalambéknál már javában tart a költési időszak, sőt, az első fiókák már önállóan flangálnak a családi szekcióban, mások még fészekben nevelgetik a kis duci gyerkőcöket, de akadnak, akik még a tojáson ülnek. Most éppen az apák vannak soron a "kotlásban", a párok felváltva végzik a "házimunkát", hiszen napjaikat nem a galambházban gubbasztva töltik, minden nap több órát röpködnek az otthonuk körül - a nevelőjük által meghatározott pontos időbeosztás szerint. Természetesen a versenygalambok is költenek, hiszen a "fészek" vonzza őket haza. Amikor felnevelték a fiókákat, külön választják a párokat - a versenyidőszakban más-más lakosztályban laknak, az egyikben együtt a tojók, a másikban a hímek. A verseny előtt egy kicsit összeengedik a párokat, felélesztve a szerelem lángját, ami majd a minél gyorsabb hazatérésre motiválja őket.

Persze nem azonnal dobják be őket a mély vízbe, a versenyszezonra a postagalambokat is tréningekkel készítik fel. A speciális ládákban (egybe 15 madár fér) elviszik több kilométeres távolságra, s felengedik őket. A versenyre mindig egy speciális kamion gyűjti össze és szállítja a zalai röpcsoport összes versenyző postagalambját, a zalaegerszegi Y-10-es egyesület is együtt küldi a rövidebb utakra a 700-800, a hosszabbakra annál valamivel kevesebb versenyzőjét. Valamennyit átrakják a kamion speciális (25 férőhelyes) utazóládájába, amelyet majd a felengedés helyszínén az automatika nyolcasával egyszerre nyit fel és repülnek ki belőle a szárnyas bajnokjelöltek, tesznek egy kört s máris elindulnak hazafelé. A "feleresztés" elképesztően fantasztikus látványát mindig videófelvételen rögzítik, a versenyzők és a megmérettetés adatait számítógépes rendszeren szigorú szabályok szerint rögzítik és kezelik.

- A postagalambok amúgy csapatrepülők, nem magányosan vágnak neki a hazavezető útnak. Hogy mi alapján találnak haza? Érzékelik a vidékek mágneses mezeinek különbözőségét, irányát, intenzitását, polaritását, bizonyos időpontokban a Nap sugarainak földet érő szögét, de befolyásolhatja őket a Nap, a Hold, a csillagok állása. A szemük is rendkívül éles, a közelbe érve már felismerik a vidéket, s az otthonukat - magyarázta vendéglátónk, aki ott jártunkkor mát túl volt a több mint kétórányi reggeli munkán, ami a takarítással, az etetéssel, a kiengedéssel és egyéb gondozási feladattal jár. És persze aggódással: egy ifjú fehér hím már "burukkol", azaz turbékol, vagyis párt keres, van is számára egy alkalmas, szintén párt kereső vörös tojó, de még nem álltak párba. Pedig kitűnő "vérvonal", s a szülők is bajnokesélyesek - Szabó László ugyanis a hímeket és a tojókat is versenyezteti, sőt az idén kelt fiatalok is kipróbálhatják magukat. Az eredményt persze sok minden befolyásolja, elsősorban a madár minősége és az ember tudásszintje, amivel felkészíti a postagalambját, de a zord időjárás, egy vihar, nagy eső, heves szél is keresztülhúzhatja a számításokat. S ugye az sem mindegy, hogy szembeszélben, vagy hátszéllel teszi meg az utat a galamb. Szóval munkás és izgalmas a postagalambász élete, hiszen a galamb "csak" repül, a gazdája versenyez...