Csak gyönyörködjünk a vadon élő virágokban

Hazánkban több honos kökörcsin faj él: mezei kökörcsin (Pulsatilla pratensis), illetve ennek egyik alfaja a fekete kökörcsin (P. pratensis subsp. nigricans), a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), a magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens, P. hungarica), a tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens), a tavaszi kökörcsin (Pulsatilla vernalis), a nyugati kökörcsin (Pulsatilla vulgaris), a hegyi kökörcsin (Pulsatilla montana) és a Zimmermann kökörcsin (Pulsatilla zimmermannii).

A leánykökörcsin a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjának egyik, megközelítőleg 50-100 fajt számláló nemzetségébe tartozik, s 2011-ben volt az Év vadvirága Magyarországon. Tudományos neve (Pulsatilla) a bókoló harang alakú virágukra utal, a latin pulsare azt jelenti, hogy harangozni.

A leánykökörcsin védett növény, akárcsak a gyakran vele együtt előforduló fekete kökörcsin. Dekoratív, szép virágai gyakran csábítják a kirándulókat virágszedésre, ám a letépett kökörcsinek perceken belül ellankadnak, így a turistaösvények mentén gyakran látni eldobott csokrokat. A növényünk kora tavaszi gyönyörű virágaival, száraz élőhelyéhez való alkalmazkodásával csodálnivaló élőlény. Tavaszi kirándulásaink során elégedjünk meg virágainak látványával, kérik a természetvédelmi parkok szakemberei.

A tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens) Magyarország egyik leginkább veszélyeztetett, közvetlenül a kipusztulás szélén álló növény. A nyírbátori homokbuckákon él.

Virágoskertekbe a közönséges vagy európai kökörcsin (Pulsatilla vulgaris) hibridjeit árulják, mi is érjük be ezzel a fajjal.

Felvételeinken valószínűleg ez a faj látható, ugyanis nem a mezőn, hanem a virágágyásban él.