Barangolás Szlovéniában

A híres angol természettudós, a sokat utazó Humphrey Davy Sir, aki kémikus, fizikus, feltaláló, számos kémiai elem felfedezője, s a róla elnevezett, világszerte használt biztonsági bányászlámpa, a Davy-lámpa kifejlesztője volt, azt mondta Bledről: "a legszebb hely, melyet Európában láttam". Az ezernyolcszázas évek elején elhunyt tudós is eljutott tehát Angliából Bledbe, mint ahogy nagyon sokan keresték fel a helyet a tehetősebbek Európa számos országából már ebben az időszakban is. A festői Bled Északnyugat-Szlovéniában, a Felső-Krajna régióban, a Júliai-Alpok lábánál található nagyon kedvelt turistaközpont. A mintegy ötezer lakost számláló Bled Szlovénia ékköve, a gleccser vájta tavával, melynek legnagyobb mélysége 30 méter, területe 145 hektár, a vize kristálytiszta. A tó felett, egy több mint száz méter magas sziklaszirten ősi vár látható, a tó közepén lévő szigeten templom magasodik, amely szintén kihagyhatatlan látnivaló. Mindezt tetézik a mögöttük húzódó hósipkás hegyek, amelyek legmagasabb szikláiról jó, ha augusztusra elolvad a hó…

Egy napfényes márciusi hétköznap látogattunk el a városkába, abban bízva, hogy még nem lesz nagy tolongás és kényelmesen gyönyörködhetünk a természet e mestermunkájában, de amikor alig találtunk parkolóhelyet, rá kellett jönnünk, minden időszakban sok a vendége a városkának, amelynek látogatói több évszázaddal ezelőtt zarándokok voltak. A tó szigetére épült Mária-templomot elsősorban a krajnai, a karintiai, a stájerországi, a friuli és az ausztriai zarándokok keresték fel, akik a vallási istentisztelet mellett megcsodálták a helység szépségeit, s az ő elbeszéléseik alapján egyre több zarándok látogatott Bledbe.

Mai szemmel nézve szinte hihetetlen, de itt is majdnem előfordult az, ami nálunk a Balatonnal is megtörtént, volt olyan várbérlő, aki le akarta csapolni a tavat, mint ahogy a Festeticsek a magyar tengert. Ezért maradt fenn Ignac Novak neve, aki nagy fenyegetést jelentett a gyógy- és egyéb turizmus fejlődésének a fürdővárosban. Novak 1782 és 1787 között azt tervezte, hogy a tavat kiszárítja, hogy termékeny földhöz juthasson, a tó alsó részén található agyagot pedig majd alapanyagként használja a téglagyár. Novák ajánlatát azonban a Carniolai vidéki gyűlés elutasította. Fennmaradt azonban Arnold Rikli neve is, akihez az erős idegenforgalom kezdete fűződik, ez 1855-re nyúlik vissza. Rikli, a svájci gyógyító azon első emberek között volt, akik felismerték Bled éghajlatának értékét és előnyös helyzetét ahhoz, hogy hosszú fürdőszezonnal kalkuláljanak. Megalakította a Természet Gyógyítás Intézetét és bevezetett egy új kezelési módszert. Tudta, hogy a vendégek idecsalogatásához szükség van fürdőkre, rendben tartott sétálóutakra, kirándulási lehetőségekre és szálláshelyekre.

Nos, a Bledi-tó és a Bledi-vár vonzása azóta is töretlen. A tavat sétány övezi, amelyen szinte lépésről lépésre változó látvány tárul a szemünk elé. A part menti sziklán magasodó vár visszatükröződik a tó vízében, mint ahogy a szállodáké is, vagy a vár alatti templomé, s ahogy haladunk előre, a tó szigetén lévő templom is mindig más-más arcát mutatja. S akkor még nem beszéltünk arról, milyen káprázatos a látvány, amikor mindezt a szigetre vivő kis hajóról szemléljük. A sziget templomának harangtornyához a partról 99 lépcső vezet fel, amelyhez kedves hagyomány kötődik. Amikor a Bledi-tó környékén sétálunk, gyakran hallunk harangszót. A hangok a szigetről, a harangtoronyból jönnek. Az egyik legenda szerint, ha a harang kong, kívánni kell valamit, míg más forrás szerint, ha a harang háromszor kong, a kívánságunk teljesül. Hagyomány kötődik a 2005-ben felújított hatalmas lépcsősorhoz is, ezen a házasságot kötő pároknak kell felsétálni, mégpedig úgy, hogy a menyasszony az úton meg sem szólalhat.

A sziget meglátogatása után kerestük fel az évezredes történelmű várat. Ide autóval is fel lehet hajtani, de érdemesebb, főleg, ha erőnlétünkben is bízunk, a várhegy oldalán felvezető lépcső- és járdasort választani. Ez egy kilométer hosszú, 100 méter emelkedőt jelentő túra, de érdemes leküzdeni az általam négyszáznak számolt lépcsőt és emelkedő járdákat, mert minden pihenőnél szebbnél szebb táj kápráztat el. Egyre mélyebbre kerül a tó a lábunk alatt, s tárul szélesebbre a hegyek panorámája…

Persze nem csak a kilátás az, amiért érdemes idelátogatni. A várban található múzeumot, borospincét, nyomdát, kovácsműhelyt, éttermet is érdemes megnézni. Az építményt a legkorábbi kastélyként tartják számon Szlovéniában. A vár nemcsak Bled, hanem Szlovénia szimbólumaként is szerepel az útikönyvekben. A múzeumban megtudhatjuk, hogy már a kőkorszak óta lakott volt a környék. A vár első említése II. Henrik (I. István magyar király feleségének, Bajor Gizellának a bátyja) 1004-es adománylevelében található, amikor is a német-római császár I. Albuin brixeni püspöknek adományozta a vidéket. A XIII. századtól a Habsburg-uradalom része lett Bled és környéke, majd az 1800-as évek elején a Napóleon által létrehozott Illír tartományhoz tartozott. A napóleoni háborúk után ismét az osztrák koronatartomány része lett, egészen az első világháború végéig. Az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása után a területet 1918-ban a Jugoszláv Királysághoz csatolták. Bled így a Karadjordjevic szerb királyi család nyári rezidenciája lett. A második világháború után pedig Josip Broz Tito jugoszláv kommunista diktátor itt építtette fel nyári lakhelyét, ami ma luxusszálloda.

Az 1004-es Albuin brixeni püspöknek való ajándékozást tanúsító eredeti birtoklevél fotokópiája a kastély gyűjteményében található. Ez az intézkedés volt az egyik fő fordulópont Bled történelmében. A vár őrei ezt követően lovagok voltak, akik a püspök nevében tartották fenn a feudális jogokat. A XIV. század közepén a brixeni püspökök felhagytak a tulajdon közvetlen igazgatásával és bérbe adták az akkori vezetőnek, a von Kreig családnak. A gróf jogsértései, brutális bánásmódja és elnyomása miatt 1515-ben parasztlázadás tört ki és lerombolták a várat. A XVIII. század közepéig a kastély bérbe vevői csak nemesek voltak, később polgárok is, de ők ritkán éltek a kastélyban. A várnak azért nincsenek díszesebb szobái, mert mindig a védelmi rendszer kiépítése volt a fő cél. A második világháború végén tűz ütött ki, amely elpusztította a tetőt, illetve a felső szinten lévő szobákat. Néhány évvel később felújítási munkálatok indultak, amelyek eredményeként 10 év alatt renoválták és újraépítették az épületrészeket. A kalandos történetnek és számos lakónak köszönheti a vár a mára kialakult változatos formáját. A falai román stílusban épültek, azonban a többi épület a reneszánsz jegyeit viseli.

Volt magyar vonatkozása is a városnak, ugyanis 1938-ban itt írták alá a bledi egyezményt Magyarország és a kisantant államai között. A bledi egyezményben a kisantant elismerte Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát, Magyarország pedig lemondott a trianoni békeszerződésben elveszített területek erőszakos visszafoglalásáról. A megegyezés annak a felismerésnek a hallgatólagos beismerését jelentette, hogy az utódállamok (Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia) nem tudták megakadályozni Magyarország fegyverkezését, ezért legalább valamilyen biztosítékot szerettek volna elérni.

A tóparton, a szigeten s a várban is számos honfitársunkkal találkoztunk, főleg fiatalok, sőt kisgyermekes családok is gyönyörködtek a valóban irigylésre méltó környezetben. De a világ más régióiból érkezettekkel is találkozhattunk, hiszen Bled az a hely, ahol a szépség vonzása mindenkit megérint, lakjon bárhol is a világon.