Szívfacsaró sorokkal búcsúztatják a szombati viharban súlyosan megsérült tótszentmártoni hársfát

- Falunk zöld szíve, szimbóluma a templom bejárata előtt lévő hársfa – horvátul Lipa – közel két és fél évszázadon keresztül állt ellen a viharoknak - mesélte. - Délre néző hatalmas ágát szakította ki a szél a törzsből és rádöntötte az udvari bejárati kapura. Törzse látszólag egészséges volt, ám a fa sérüléseiből egyértelművé vált, hogy a törzs belül üreges. A maradék kéreg alatti mintegy 15 centiméter vastagságú farész korhadt. Jól látható, hogy napjai meg voltak számlálva, nem kerülheti el teljes kivágást. Szerencsére a baleset idején senki sem tartózkodott a közelében. A szombat délutáni szentmise négy órakor kezdődött, addigra a fa legnagyobb ága a kerítés kapuján pihent.

Vlasics Lajos hozzátette: a népszerű Lipa tanúja lehetett történelmi viharoknak, valószínűleg a templom építésének, számtalan egyházi ünnepnek, papszenteléseknek, elsőáldozásoknak, bérmálásoknak, esküvőknek. Oltalmat adott az eső elől menekülőknek. A férfiak egy része gyakran alatta hallgatta a szentmisét. Innen „félidőben” gyorsan át lehetett menni a szomszédban lévő kocsmába. Virága kiváló alapanyaga volt a betegek gyógyító teájának és a méznek. Mivel magasan voltak az ágai, a sekrestyés Cilkó bácsi létrás segítsége kellett a szedéséhez. A nagy fa kiterjedt, föld felszínén kígyószerűen elhelyezkedő gyökérzete kedvelt játszótere a gyerekeknek a mai napig.

- Egy 2008-ból származó feljegyzést is őrzök, amikor szakértők igyekeztek felmérni a fa állapotát és megbecsülni a korát - fogalmazott. - Abban leírták, hogy a településük egyik szimbóluma, a templomkertben lévő hársfa kerülete 395 centiméter. Mivel a törzs kerületét a legvékonyabb részén mérték, nem kizárt, hogy éppen a templomunk építésével - 1777 - egyidős. A feljegyzés alapján a hársfánk most 246 éves lehet. A még megmaradt törzs és ágak várják a végítéletet. A gyökerei még egy ideig őrizhetik a fa és korának emlékeit. Nem tudom, hogy a Lipa szerepel-e a falu értéktárában. Ha nem, akkor posztumusz megérdemelné az őt megillető helyet.