Nem csak a vidéki idillről szól

2023.02.05. 19:00

Erhardt Gábor Ybl-díjas építész a zalaegerszegi MCC központban tartott előadást

A háromosztatú ház a Kárpát-medence jellegzetes népi építészeti megoldása, amely máig tovább élhetne. Nevezhetjük regionális, organikus irányzatnak? Érdemes-e ehhez igazodni a XXI. században, vagy már csak vidéki idill?

Arany Horváth Zsuzsa

Erhardt Gábor a háromosztatú házakat mutatja zalaegerszegi előadásán

Fotó: Pezzetta Umberto

A Mathias Corvinus Collegium (MCC) zalaegerszegi központjában a napokban előadást tartó Erhardt Gábor építésztől a fenti kérdésekre kaphatott választ a hallgatóság. Melynek soraiban számos fiatal foglalt helyet, s talán el is raktározták a hallottakat arra az időre, amikor lakóhelyet hoznak létre maguknak és a családjuknak.

A Pro Architectura és Ybl-díjas szakember az MCC Építészet és emlékezet műhelyét vezeti, Tokaj-Hegyalján tervezőként dolgozik, a Szerves építészet című tantárgy oktatója, az orszagepito.net honlap felelős szerkesztője. Az építészetben a regionális formák megismerése, használata foglalkoztatja, szakterülete a vidéki építészet.

© Katona Tibor
A Gébárti-tónál álló, Makovecz ihlette kápolna 
Fotós: ZH/archív

A zalaegerszegi esten ennek jegyében ismertette meg a közönséget a háromosztatú házat, parasztházat (tiszta szoba, konyha, kamra), mint a vidéki organikus építkezés maga nemében tökéletes alapkövét, amelyet a Kárpát-medence minden szegletében megtalálhat a figyelmes szemlélő, ha megóvott, felújított lakó- vagy tájházakat  lát. Előadása elején figyelmeztetett, ez a hagyomány az építészetben az elmúlt száz év végére elveszni látszik, s ebben az anyaghasználat (üveg, beton) és a fenntartó technológia (gépészet) is szerepet játszik.

„Minden egész eltörött”, idézte Adyt, hozzátéve, hogy míg az új, minimalista, úgynevezett „letisztult”, az előzményekkel organikus kapcsolatot nem tartó  épületek a szemünk előtt állnak, addig más művészeti ág hasonló ambíciójú termésével nem kell naponta találkoznunk, ha nem akarunk. A modern építészet produktumai sterilek, eszköztelenek, noha a gépészet bonyolult, hiányzik belőlük a regényesség.

A háromosztatú házakra a vetített képek számos érzékletes példát hoztak Bélapátfalváról, a Balaton partjáról, a sváblakta vidékekről, Erdélyből, az Alföldről. Bővítő szempontként mutatta be a vertikális háromosztatúságot: a pince, a lakószint és a padlás megformálása transzcendens térhármasság felé tágítja a képzeletet.

Az MMC oktatója Kós Károly alkotásaira is ráirányította a figyelmet. Az erdélyi származású építész felismerte az épített örökség lényegét, hallhattuk, Kós Károly a nyugat, a kelet és az észak épített örökségét megismerve alkotta meg saját, ahogy Erhardt Gábor fogalmazott, jókedvű  életművét. A fotókon láttuk a finn és a székely hagyományok harmóniába illeszkedését, ahogy azt Kós megtervezte, például a saját, Varjúvárnak nevezett lakóházán.

Makovecz Imre tervezte a baki faluházat.                
Forrás: orszagepito.net

Az organikus, regionalista építészet általa hitelesnek tartott filozófiai alapjaiba avatva közönségét, beszélt Hamvas Béla (1897-1968) Az öt géniusz című művében megfogalmazottakról. A szocializmus idején méltatlanul mellőzött gondolkodó magyar „kultúrtáj” világát kísérli meg felvázolni a szóban forgó könyvében. A nyugat, a délnyugat, az észak, a kelet és a bizánc (területileg Erdély) meghatározások mögött a regionalitást követő építészet formanyelvében is visszaköszönő lélektani tipizálás tárul elő.

Hamvas Béla pozitív és negatív jelzőket nem sajnálva jellemzi az öt territóriumot, ami nála a földrajzin túl szociális, szellemi, életvezetési, lélektani térré is változik. Inspiráló, gondolkodásra, sőt talán vitára késztető is volt a szórakoztatva tanulást szem előtt tartó építész mondandóját alátámasztó fotókollekció, amely az öt hamvasi külső-belső térség épületeit mutatta be, természetesen nemcsak abból az időszeletből, amelyben Az öt géniusznak - születése okán   - érvényességet tulajdoníthatunk. Az építész egyetemi hallgatói számára bizonyára évről évre revelációként élhető meg, hogy az építészeti stúdiumok mellett Hamvas Béla szövegeivel is találkozhatnak.

Erhardt Gábor bemutatta azt is, hogy a Kárpát-medencei építészeti örökségének háttérbe szorulását milyen mértékben okozhatta a külföldi példák vonzereje, úgy a szocializmus bezártsága után végre utazási lehetőséghez jutott kisemberek által látottak, mint a világtrendek magyar építészekre gyakorolt hatása révén.  A harmadik elem, a Kádár-korszak egyenkockaháza lett a legveszélyesebb, emiatt vált a magyar falvak képe egysíkúvá.

Az építészeti tájékozódás idehaza elveszett, fogalmazott az előadó, ellenpéldaként mesélt a svájci gyakorlatról, ahol nem lehet akárhol, akármit építeni, van éberen őrködő hatóság. Igaz, hosszú viták kristályosítják a hagyomány és a modernitás, a lokalitás és a globalitás a gyökerek és az otthontalanság összebékítését. Külhoni jó példákkal gazdagodhattuk, Portugália, Anglia, Japán házainak fotóit csodálva.

A magyar építészeti regionalizmus egy számunkra, zalaiak számára fontos névvel írható le. Makovecz Imre (1935-2011) nevével, aki Erhardt Gábor szakmai szemléletét alapjaiban határozza meg. A hagyományt jogaiba visszaállító Makovecz-törekvések ívét az 1975-ben Szalafőn készült háztól, a paksi nyaralón, a híres kakasdi művelődési házon, a sárospataki társasházon át, a devecseri-kolontári vörösiszap katasztrófa után létrehozott falunegyedig húzta meg az elkötelezett tanítvány.  Utóbbit kisebb csodának nevezte, hiszen az egymáshoz hasonlatos, mégis egyenként más és más lakóházak együttesét a legelismertebb építészek tervezték, méghozzá nagyon gyorsan. (Ehhez tesszük hozzá képekben azt a  két zalai házat, melynek egyikét Erhardt Gábor mestere tervezte, a másikat pedig ihlette, s az életműve iránt elhivatottak hoztak létre.)  

Hogy lakunk mi? - tette fel végül a kérdést az MCC zalaegerszegi estjén az előadó. Nem úgy, mint régen, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne esély az elődök tudásának visszatanulására. Így biztatott az érzelmileg telített házak utáni vágyódásra.

Erhardt Gábor tervezőként számos műemlék épület (köztük például a tolcsvai Dessewffy-kúria) felújítását jegyzi, elsősorban Tokaj-Hegyalján, a 2021-ben elnyert Ybl-díját ekképp laudálták: „2018-ban a Rákóczi-Aspremont kúria rekonstrukciójáért Pro Architectura díjat kapott, ezután a település és az egész borvidék egyik reprezentatív szálláshelye lett.”

Kós Károly Egyesülés és a Makovecz Alapítvány aktivistája, a „környezetbe integrálódó megfogalmazásért” 2022-ben OSSKÁR-díjban részesítették a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Irodaépületét, melyet ő tervezett. (Az OSSKÁR-díj elnevezése Osskó Judit és férje, Tokár György építészek nevét rejti.)

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában