Emlékmenet a doni katasztrófában meghalt magyar hősökért (videó, galéria)

A szervező szövetség tagja, Horváth Antal beszédében elmondta: a II. világháború magyar szempontból egyik talán legtragikusabb eseménye az 1943. január 12-én és 13-án lezajlott a doni áttörés.

- A katasztrófa 80. évfordulója alkalmából az elesett magyar hősökre emlékeztünk a 27 kilométeres emlékmenettel - fogalmazott. - Az útvonal mentén a résztvevők a környező darvaspusztai kápolnánál, a somogycsicsói hősi emlékműnél, s az iharosi temetőnél és templomnál koszorúztak. Korábban a Balaton közelében tartottuk ilyen alkalmakat. Viszont mivel személyes kötődésem van a környékhez, a dédnagyapám iharosberényi takácsmester volt, nagyapám kaszói erdészként dolgozott, így tudtam, hogy a környéken több parkot is kialakítottak a hősöknek.

Az iharosberényi hősi emlékműnél tartott koszorúzáson és megemlékezésen Zsirmon Endre polgármester hosszan beszélt a magyarok helytállásáról.

Majd Honvéd Hagyományőrző Egyesület Zala Vármegyei Területi Szervezetének katonái, a nagykanizsai Zsigmondy-technikum kadétjai, hivatásos és tartalékos katonák és somogyi civilek közösen indultak el a túrára.

Egyikük, a 80 éves Panyi Antalné Krokovics Jolán Mesztegnyőről érkezett. Elmondta: édesapja kint volt a Don-folyónál frontszolgálaton. Azonban az ő, vagyis a lánya megszületésének hírére hazatérhetett. Felutazott a fővárosba, hogy visszatérjen a hadtesthez, de ott aztán elfogták és négy és fél évig Temesváron volt fogságban.

- Nagyon beteg lett, legyengült, ezért behajították a halottak közé, de valahogyan kimászott és hazatért - mesélte. - Mindig azt mondta nekem: "Jolán neked köszönhetem az életem!" Ha lehet mondani, jókor születettem, hiszen eljöhetett a borzalmakból. Ezért amikor csak tehetem gyalogolok azokért a bajtársaiért, akik nem voltak ennyire szerencsések. Értük megteszem, amíg csak az egészségem engedi.