Bödeházán is csatlakoztak a Nemzeti Művelődési Intézet szakköri felhívásához

Bedő Andrea, a település polgármestere a 20 alkalmas tevékenység kapcsán elmondta, már az első felhívásnál áttekintették a szakköri lehetőségeket, de akkor nem találtak olyat, ami illeszkedett közösségükhöz, viszont korábban már részt vettek többen egy krétafestő alaptanfolyamon, ahol megtanultak festeni, ecsetet kezelni, öregíteni és egyéb hatásokat elérni. Tavaly ősszel aztán részben erre építve jelentkeztek a bútorfestő szakkörre, ami eggyel hátrébbről szemléli a bútorfestést, a magyar népi mintakincs segítségével alaptechnikákon és a lakberendezési tárgykultúrán át vezeti be a résztvevőket az ecsetkezelésbe, a régi betűtípusok festésébe.

- Bödeháza mottója a hagyomány és fejlődés - tette hozzá Bedő Andrea. - Nem titkolt célunk, hogy hetési mintákat, a saját mintakincsünket felhasználva alkossunk a jövőben is, ehhez a tanfolyam nagy segítség. Az országban 8 bútorfestő tanfolyamra nyílt lehetőség, örülünk, hogy sikerült időben regisztrálni és elindítani a szakkört. Az önkormányzat biztosítja a fűtött helyszínt és az egyéb szükséges hozzávalókat a lebonyolításhoz, illetve hozzákapcsoljuk majd a vége felé a digitális eszközök nyújtotta lehetőségeket, hiszen a lenti városi könyvtár jóvoltából rendelkezünk vágógéppel, mellyel stencileket is tudunk készíteni. A tanfolyamot a vállalt kiállítás zárja majd, ahol a már megtanultakon túl jelen lesznek a modern és a hetési darabok is.

A szakkört Horváth Edit vezeti, aki népi játszóház vezetői végzettséggel is bír, többször tartott már kézműves foglalkozást a faluban, illetve szívügye a hagyományőrzés.

- Mi is egy kis közösség vagyunk, amelynek fontos a múlt értéke. Ezt a tudást megtanulnunk és átadnunk kötelességünk - mondta. - A bútorfestés virágzó háziipar volt egykoron, mi pedig szeretünk festeni, így nagy öröm, hogy ezzel foglalkozhatunk és hasznosítjuk a tanultakat. Egyetértek a Festett bútorok a Székelyföldön című könyv bevezetőjében leírtakkal, ami nemcsak a székely, hanem minden népi örökségünkre értendő. Eszerint a régmúlt bútorfestői díszítettek különböző használati tárgyakat, a festések különböző információkat hordoztak az emberek, illetve az ember és a természet viszonyáról, kiegészítve a népdalt, a népballadát, a mesét és a táncot közösségszervező szerepük ellátásában.