Hagyományőrző disznóvágást tartottak a muravidéki Hosszúfaluban

A muravidéki település helyi közösségének elnöke, Bacsi Borut lapunknak elmondta, 2020-ban azzal fejezték be az első hagyományőrző disznóvágást, hogy azt a jövőben minden évben megszervezik. A körülmények azonban közbeszóltak, így egészen mostanáig várni kellett a folytatásra.  

– Az első disznóvágást azzal a szándékkal szerveztük meg, hogy egy kicsit összehozzuk az embereket – folytatta. – Azt gondoltuk, a közös munka, majd azt követően az együtt elfogyasztott vacsora remek alkalmat kínál arra, hogy beszélgessünk egy kicsit a múltról, a terveinkről. Ez így is volt, nagyon jól sikerült az a program, ezért is döntöttünk a folytatás mellett. A Covid azonban közbeszólt, az elmúlt két év telén semmilyen közösségi rendezvényt nem lehetett tartani.  

Az elnök rögtön hozzátette: ma már nagyon kevesen hizlalnak háztáji körülmények között disznót, Hosszúfaluban is mindössze két-három ilyen család akad csupán. Az emberek számára ezért is vonzó ez a program, hiszen az idősebbek feleleveníthetik régi emlékeiket, a fiatalok számára pedig olyan élményt kínálnak, amiben talán még sosem volt részük. A disznó feldolgozásának folyamatát ezért mintegy ötvenen kísérték figyelemmel.

– Nálunk egy kicsit másabb a disznó feldolgozása, mint Magyarországon – folytatta Bacsi Borut. – Itt még mindig ragaszkodunk a szalmás pörzsöléshez, hiszen a bőrke attól lesz igazán finom. A másik fő különbség, hogy a hurkába mi hajdinát teszünk, s nem rizst.  

A Muravidék egyik jellegzetes étele, a vágott zsír – amely szintén ilyenkor készül – a közelmúltban kapta meg a hungarikummá nyilvánítás előszobáját jelentő kiemelkedő nemzeti érték minősítést. A disznóvágáson szintén jelen lévő dr. Kepéné dr. Bihar Mária etnográfus érdeklődésünkre elmondta: a vágott zsír a disznó vastagabb szalonna részéből készül. A szalonnát először megfőzik, majd néhány napon át hagyják hűlni. Ezt követően apró kockára vágják, miközben bőrtelenítik és hústalanítják is. Az így kapott tiszta zsírt ledarálják és sóval összegyúrják.  

– Ez az eljárás nemcsak a zsír tartósítását szolgálja, hanem régen a vindőkbe töltött zsírba tették bele a lesütött húst, az úgynevezett vindős húst is – magyarázta tovább dr. Kepéné dr. Bihar Mária. – Ez a kettő alkotott együtt egy ételt, valamint egy ételtartósítási eljárást is. Ezt az eljárást általában a szub-alpin régiókban, így többek közt a mai Muravidéken, illetve a zalai és vasi területeken is alkalmazták, már a középkortól kezdve. Ezek alapján tehát elmondhatjuk, hogy ez az eljárás régebbi módja a zsír és a hús tartósításának, mint a kisütés. A télvíz idején, disznóvágáskor vindőbe lesütött húsnak és a vágott zsírnak egészen az aratás idejéig ki kellett tartania, ezért a háziasszonyok sokszor lakattal is lezárták, hogy rajtuk kívül más ne férjen hozzá a tartalmukhoz.