Bemutatkozik Dr. Nyilas Pál, a megyei kórház osztályvezető főorvosa

Tömött sor a nőgyógyászati ambulancián, a megbeszélt időpontban beteg érkezik, mi türelmesen várunk, hisz ő az első. Fél óra múlva, a beszélgetés vége felé már csöng is a telefon, egyik orvoskolléga kér konzultációt egy éppen elindult szülés kapcsán.

Dr. Nyilas Pál édesanyja pedagógus, édesapja agrármérnök, elsősorban a természettudományos érdeklődés vitte az orvosi pályára, bár a kutatói munka sem állt messze tőle. 1988–1994 között járt a Pécsi Tudományegyetemre, ott doktorált. Mint mondta: akkoriban nagy presztízsük volt a szülészorvosoknak, ez is befolyásolta a hivatása választását, de sokat nyomott a latban, hogy ez a terület sokrétű. Sikerekben, élményekben bővelkedő pályának tartja a mai napig. Egy egészséges várandósság gyümölcse, a pici baba – esetleg babák – születése mindig felemelő érzés. A megállapítás nemcsak orvosi tapasztalat, hanem személyes élmény is, hiszen Nyilas Pál egy négyéves kislány édesapja. Mindazonáltal vagy mindezzel együtt a komplikált eset, a súlyos vagy gyógyíthatatlan betegség valóban óriási tragédia mindenki számára, ám ez sem rettenti el a doktort választott hivatásától.

Kaposváron kezdte a szakmát, majd több intézményben gyűjtötte össze mai tudását. Zalába érkezése előtt Mohácson két évig volt osztályvezető, majd a főváros egyik magánkórházába hívták, ahol – a térítéses rendszerben – idegenül érezte magát. A zalaegerszegi megbízást szívesen vállalta el, mivel vezetői, sőt újító elképzelései egybecsengenek a kórház menedzsmentjének elképzeléseivel. S bár szakdolgozókból nincs hiány, szívesen látnának több orvost az osztályon.

– A jogi környezet miatt az egyik legkockázatosabb hivatás az orvosoké, különösen a szülészeké. A kártérítések miatt akár vagyonunk egy részével felelhetünk. Szerintem a szülészorvosok hiányának az a másik oka, hogy a baleseti sebészet után talán ez a szakma jár a legnagyobb fizikai, mentális és ügyeleti megterheléssel – vélekedett a szakember. – Azért bizakodó vagyok az utánpótlást illetően. Jelenleg tizenegy orvos dolgozik nálunk, de vannak még betöltendő szakorvosi és rezidensi státuszok, melyeket folyamatosan hirdetünk. Szerencsére az elmúlt évben három új rezidens érkezett az osztályra. Néhány hónap múlva már ők is önállóan ügyelhetnek. Van jövőképünk, mindemellett akadnak nehézségeink. Alapvetően jól érzem magam, szakmailag előrelépést jelent a mostani státusz. Gondolok itt arra, hogy nagyobb számban tudok nőgyógyászati műtéteket végezni, szülészeti vonatkozásban pedig új elképzeléseim vannak, melyeket szeretnék a kollégákkal, a szakmai gárdával együtt elérni. Fogalmazhatunk úgy, hogy jelenleg a különféle álláspontok összecsiszolása, közelítése folyik. Világos célkitűzéseim voltak a pályázatban, az első osztályértekezleten felvázoltam a stratégiai elképzeléseket, amelyek arról szólnak, hogy a császármetszésekkel szemben szeretném a természetes szülések számát növelni. Ezt így könnyű kimondani, de megvalósítani már jóval nehezebb. Országosan és azzal együtt intézményünkben is magas, 40 százalék feletti a császáros szülések száma, s ez a mérték nem mondható indokoltnak. Tőlünk keletre és nyugatra egyaránt jóval alacsonyabb, csupán 20-30 százalék ez az arány, mialatt az Egészségügyi Világszervezet ajánlása 15 százalék. Szeretném hangsúlyozni, hogy természetesen a kismama és a születendő gyermek(ek) egészsége az első, indokolt esetben a műtét mellett döntünk.

– Milyen módon szeretné elérni, hogy csökkenjen ez az arány?

– Nem könnyű feladat, miközben igyekszünk a várandósok kívánságát is figyelembe venni. Bármilyen furcsa, de a 2000-es évek elején volt egy olyan trend a várandósok körében, hogy inkább császárral szeretnének szülni. Úgy gondolták, hogy az kevésbé fájdalmas, illetve féltették a szexuális életük minőségét, szerették volna, ha az intim részek körül nem történik beavatkozás. (Nem mellesleg a női jogvédők szerint pont az intim részeknél történik a természetes szülés közben beavatkozás, azaz a gátvédelem lenne indokolt a sokak életét megkeserítő gátmetszés helyett – a szerk.) Emiatt már az ismételt terhességek is nagyobb arányban császárral végződtek. A nők időközben rájöttek, illetve volt egy réteg, amely elmondta, hogy ez sem tökéletes, mivel mégiscsak egy nagy műtétről van szó. Sokan úgy érezték, hogy nőiességük, anyaságuk csorbult ebben a helyzetben. A páciensek vonatkozásában is van egy dinamika, amit figyelembe kell vennünk. Az elmúlt 5-10 évben a várandósok inkább afelé tendálnak, hogy természetes úton szeretnék világra hozni gyermeküket.

– Többféle mozgalom létezik már Magyarországon, amelyek képviselői a szülészeteken átélt traumákra, méltatlan helyzetekre kívánják ráirányítani a társadalom figyelmét. Ők tiszteletet és támogatást szeretnének az egyik legkiszolgáltatottabb helyzetben, és nem csak az orvos részéről.

– Magam is úgy vélem, hogy meg kell hallgatni a kismamák kérését, azt, hogy tekintsünk el a felesleges, úgynevezett rutinbeavatkozásoktól, például gátmetszés, oxitocinos infúzió, kivétel, ha szükség van rá. A magas arányú császárok számának oka, azaz az éremnek a másik oldala pedig az, hogy a nehezebb helyzetekben – ikerterhesség, faros fekvés – a szülészorvosok defenzív módon inkább operálnak. A korábbi szaktudás megkopott. A tervem az, hogy ezt visszahozzuk a zalaegerszegi intézménybe, s újra nagy biztonsággal tudja mindenki alkalmazni a szélesebb körű tudást. Ezenkívül biztosítani szeretnénk a diplomás szülésznők folyamatos továbbképzését. Éppen egy hónapja indult az a pilot program, amely komplex képzési csomagot nyújt a kollégáknak. A programban e-learning-órák és gyakorlati, szakmai órák szerepelnek. Különféle témákban jönnek neves előadók, s többek között ezekről a nehezebb helyzetekről, a fent említetten kívül például a vákuumos és fogós szülésről oktatnak. Mellettük mentálhigiénés, stressz­kezelő és kommunikációs tréning van a csomagban, egy külön csapat a változásmenedzsmentet segíti. A debreceni és a kistarcsai kórház mellett az országban az elsők között nálunk tartják ezt a komplex, három hónapos képzést. Nagyon reméljük, hogy hosszabb távon a többi intézményben is ezt a megközelítést fogják majd alkalmazni a szülészeteken.

– Ha jól tudom, a helyben működő dúlák (szülést segítő asszonytársak) már megkeresték önt, hogy szívesen segítenének a felkészítésben, a szülés támogatásában.

– Igen, így van. Magam abszolút támogatom, hogy kórházi körülmények között mindezt biztosítsuk, sőt jogszabályi kötelességünk is. Korábban az osztályon voltak ezzel kapcsolatosan ellenérzések, én azt mondom, hogy tiszta lappal nyitunk. Ezt megelőzően olyan kórházakban dolgoztam, ahol már a természetes és az alternatív irányokba mozdultunk el, a szakembergárda teljesen elkötelezett volt abban, hogy megvalósítsuk a kismamák törekvéseit. Nekik sok esetben szükségük van a férfit képviselő apára és a női erőt megjelenítő társra. Ez a bizalmi viszony nagyon sokszor biztonságot ad a vajúdónak.

– Sokszor hallom ismeretségi körben, hogy vagy szégyenlősség vagy bizalmi kérdés miatt a nők szívesebben választanának női orvost. A környező országokban, illetve nálunk hogyan alakul ez az arány?

– Régen valóban férfias volt ez a szakma. Az ügyeleti terhelés nem nagyon kedvezett a női, ráadásul családos orvosoknak, többen lemorzsolódtak. Egy szülésznek mindig rendelkezésre kell állnia, hétvégén, szabadság idején, ünnepnap. Ezt egy családanya nem mindig tudta, tudja vállalni. Németországban teljesen elnőiesedett ez a hivatás. Zalaegerszegen mind a három rezidensünk doktornő, tehát merem remélni, hogy ezen az arányon is változtatni tudunk – de a férfiakra is változatlanul szükség van a szakmában. Végül még egyszer hangsúlyoznám, hogy minden újításunk szigorúan a betegbiztonságot betartva folyik, senkit sem szeretnénk veszélyeztetni, érzelmileg nyomás alá helyezni.

Telefonhívás vetett véget a beszélgetésnek, de reméljük, hogy néhány hónap múlva folytathatjuk. Pár órával később szót váltottunk a gyors távozás okáról és eredményéről. Megtudtuk, hogy sikerült a nehezen induló szülés, nem kellett császározni, természetes úton jött világra a kisbaba. Egyébként az osztályon hamarosan elindítják az anonim betegelégedettségi mérést, ugyanis visszajelzést szeretnének kapni a szülésekről, valamint a gyermekágyas időszakról. A főorvos láthatóan elkötelezett, így Zalaegerszegen tényleg a kismama az első.