2022.12.21. 14:00
A karácsony üzenete – Székely János megyéspüspök gondolatai az ünnep kapcsán
Isten szeretetének fénye hatalmasabb erő minden emberi gonoszságnál, hatalmasabb a vakságnál. Ez a szeretet alkotta a világot, belőle vagyunk, és hozzá térünk majd haza. Az Isten ma is tenyerén tartja a világot, bármennyire is inogni látszik néha a lábunk alatt a talaj, nem estünk ki az ő kezéből.
Forrás: Gyuricza Ferenc / Zalai Hírlap
Dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök mondta mindezt lapunknak a minap Zalalövőn, ahol a negyedik adventi gyertyagyújtás kapcsán pontifikált ünnepi szentmisét. Az egyházmegye főpásztora kérésünkre a karácsony kapcsán fogalmazta meg gondolatait, mint mondotta: a karácsony üzenete minden ember számára szól, függetlenül attól, hogy milyen mélyen gyakorolja vallását.
– Advent arra hív bennünket, hogy induljunk el a jótettek útján – mondta dr. Székely János. – Egyszer egy Erdélyből származó idős atya mesélte, hogy kisgyerek korában karácsony előtt néhány nappal az édesapja az éjszaka kellős közepén felriasztotta. Dühös volt a gyermek, hogy miért kell éjszaka felkelnie, de az édesapja csendesen intett, s mondta neki, titokzatos dolgot kell cselekedniük. Óriási hideg volt, hatalmas hó, de az éjszaka csendjében kimentek a fáskamrába, ahol több mint egy órán keresztül fát hasogattak, majd visszafeküdtek aludni. Édesapa másnap éjjel újra felkeltette a gyermekét, kimentek a kamrába, s azt a rengeteg fát feltették egy szánkóra, majd elhúzták a falu szélére, ahol egy szegény, idős néni lakott, akinek elfogyott a tüzelője. Édesapa és a fia néma csendesen lepakoltak, majd eljöttek. Másnap reggel az idős néni felkelt, kiment a háza elé, és ámulva látta a rengeteg tűzifát. Azt mondta, a jó Isten megsegítette, titokban angyalokat küldött, jó embereket, akiktől az utolsó pillanatban fát kapott. Napokon át mesélte mindezt örömmel és hálával a faluban. A kisfiú pedig úgy érezte, talán az életének legszebb karácsonya volt, amikor édesapjával jót tettek. Később azt mondta, ekkor született meg először a gondolat benne, hogy ha felnő, pap lesz, Istennek, embereknek szenteli az életét. Advent arra hív bennünket: készítsünk utat a megváltónak, hogy ma, 2000 év után is újra megszülethessen a szívünkben. Hogy az ő békéje, az ő fénye, a szeretet kincse terjedjen a világban. Az a szeretet, amely az egész emberiséget a tenyerén tartja, s amely a mi legnagyobb és egyetlen reményünk.
A megyéspüspök Böjte Csaba atya szavait idézte. Mint mondotta, a mindenki által jól ismert erdélyi ferences szerzetes gyakran fogalmaz úgy, hogy a sötétséget karddal szétkaszabolni nem lehet, de elég egy picike gyertyát meggyújtani, és a sötétség máris menekül, oszlik. Dr. Székely János szerint Isten szeretete is ilyen. Gyengének tűnik a világban, sebezhetőnek, de valójában a világ leghatalmasabb ereje, hatalmasabb minden emberi gonoszságnál és hatalmasabb a vakságnál.
– Az emberi gonoszság néha tombol – folytatta a püspök. – Az idei adventet és az idei karácsonyt is beárnyékolja az a rettenetes háború, ami tőlünk alig párszáz kilométerre dúl. Teljes városok válnak romhalmazzá, emberek milliói menekülnek. A világ tele van borzalmakkal. Az életünket energiaválság nehezíti, látunk családokat, ahol kihűlni látszik a szeretet, s a hittől való eltávolodás is megjelent sok emberi szívben. Isten szeretetének fénye azonban továbbra sem hunyt ki. Karácsonykor ezt a fényt ünnepeljük. Befogadjuk, s igyekszünk tovább is adni. Szegényeknek, rászorulóknak, betegeknek és a családtagjainknak. Megbocsátással, jósággal, újrakezdéssel és mosollyal. Ha így cselekszünk, akkor legalább a mi kicsi körünkben felragyog a karácsony fénye, hogy sok embernek hozzon békességet, örömöt, derűt és reményt. Van egy réges-régi csángó imádság, amely arra mutat rá, hogy a csángó asszonyok világképének közepében a betlehemi bölcső állt. Az isten kitárt szíve. Az ő szeretete. Ha ma is így gondolkodnánk és így élnénk, talán kevesebb lenne háború, kevesebb a szörnyűség, s több mosoly az emberek arcán. S talán több bölcső lenne a családi otthonokban.
Dr. Székely János arra buzdít: engedjük, hogy Isten fénye ragyogjon a szívünkben, a családjainkban, az életünkben. Fogadjuk be a karácsony titkát, s ne engedjük, hogy az ünnep kiüresedett ajándékozássá halványuljon. A legtöbb ember a lelke mélyén ugyanis többre vágyik annál, s tudja, hogy a karácsony nem az ajándékokból, a felszínes csillogásból áll. A püspök szerint az idei karácsony azonban másra is figyelmeztet bennünket.
– Benedek pápa mondta: egy társadalom embersége leginkább azon lemérhető, hogy hogyan bánik az időssel, a beteggel, a szegénnyel, a gyengével – emlékeztetett az egyházi méltóság. – A karácsony pontosan azt a szeretetet, odafigyelést, emberséget ajándékozza a világnak, amire mostanság akkora nagy szükség lenne. Azt gondolom, a jelenlegi nehezebb hónapokban, amikor sokan arról döntenek, hogy fűtsenek, vagy ennivalót vegyenek, nagyon fontos lenne odafigyelnünk arra, miként vészelik át ezt a mostani telet a legszegényebbek. Ezért azt kérem, mindenki, aki csak teheti, vegye észre a rászorulót, adjon, segítsen. Ettől lesz a társadalmunk emberibb és örömmel telibb. Azt gondolom, aki egy kicsit is érzékeny, s törekszik hitelesebb, mélyebb módon élni az életét, az ilyen módon is át tudja élni a karácsony csodáját. Ha meg tudjuk nyitni lelkünket az ég felé, el tudunk csendesedni, tudunk jót tenni, akkor karácsony csodája ma is újraszületik, újra él.