Eljön az énekesmadarak etetésének ideje

Közelednek az első fagyok és velük az énekesmadarak téli etetésének szezonja. A szükséges eszközök és eleségek elkészíthetők házilag, de kaphatók kereskedelmi forgalomban is (a nagy képen Rózsa Valéria, az egyik megyeszékhelyi állateledel-üzlet munkatársa két madáretető-változattal), a lényeg, hogy minél több madarat sikerüljön megvendégelni a kertben vagy akár a társasházi erkélyen.

Zalai Hírlap

Fotó: Pezzetta Umberto

A közvélekedéssel ellentétben az énekes madarakat télen nem azért etetjük, hogy életben maradjanak – hívja fel a figyelmet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).

A civil szervezet közleményben emlékeztet: idehaza hivatalosan 1890-ben indult el a lakossági madáretetési mozgalom, így a 2022/23-as már a 133. tél lesz, hogy a tollas jószágok számíthatnak az emberi gondoskodásra. Melynek célja azonban alapvetően saját gyönyörködtetésünk: a mintegy ötven potenciálisan etetőlátogató faj kertünkbe vagy teraszunkra csalogatása, majd megfigyelése. Az etetési időszak az első fagyok beköszöntétől ezek megszűnéséig, avagy november második felétől márciusig tart. Az etetők madárforgalma elsősorban a tél keménységétől, ezen belül is főleg a hótakaró vastagságától és tartósságától függ. Az énekesmadaraknak téli eleségként adható: napraforgó, alma (gallycsonkokra szúrva és földre szórva), bogyók (vadszőlő, borostyán, tűztövis, nyugati ostorfa, fagyal), állati zsiradék (háj, faggyú, főzéssel sótlanított szalonna, cinkegolyó). Ezek valamelyike önmagában is elegendő lehet, plusz ivó- és fürdővíz, a befagyott itatókban pedig naponkénti vízcsere. Bármi mással kísérletezni felesleges, és a madarakra nézve kockázatos lehet. Fontos még, hogy aki elkezdi az etetést, tartson ki majd a leghidegebb napokon is, hiszen a madarak már számítani fognak rá. Az MME ugyanakkor újra felhívja a figyelmet: a vízimadarak etetése nemkívánatos, mert tömegesen sodorhatja veszélybe és ítélheti pusztulásra az állatokat. A vízimadarak életmódja alapvetően tér el az énekesmadarakétól, ezért számukra az etetés életveszélyes kockázat: kikapcsolja a túléléshez nélkülözhetetlen vonulási reflexet, a zsúfoltságot növelve erősíti az agressziót, valamint a sérülés- és a fertőzésveszélyt.