Ünnepi megemlékezés

2022.10.16. 06:50

A lelket és a testet is gyógyította Heiner Géza Hodoson

Negyven éven keresztül volt a muravidéki Hodoson és környékén élő evangélikus vallású hívek lelki, s egyben testi gyógyítója az 1950-ben elhunyt Heiner Géza. A néhai lelkész tiszteletére néhány napja tartottak ünnepi megemlékezést a határon túli településen.

Gyuricza Ferenc

Heiner Géza felújított síremlékét a közelmúltban áldották meg. A kép előterében Kercsmár Vilmos nyugalmazott lelkész (balról) és Peter Andrejcak

Forrás: Népújság

Ennek során nemcsak emlékező istentiszteletre hívták a híveket, de a néhai lelkész közelmúltban felújított síremlékét is megkoszorúzták. Az istentiszteleten Peter Andrejcak hirdetett igét, Heiner Géza életútját pedig Kercsmár Vilmos nyugalmazott lelkész ismertette. 

Heiner Géza 1886. október 22-én a Sopron melletti Felsőszakonyiban született. A soproni középiskola elvégzése után eleinte orvosnak tanult, majd édesapja példáját követve ő is a lelkészi hivatás mellett döntött, ezért átiratkozott teológia szakra. Első lelkészi megbízatását 1909-ben kapta a Kapuvárhoz közeli Vadosfán, de csak rövid időre, mert még ugyanazon év októberében Muraszombatban foglalt el segédpapi állást. Ezt a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület névjegyzéke is megerősíti. Heiner Géza a hodosi gyülekezetbe innen, azaz Muraszombatról került 1910-ben, az ottani lelkész, Magyar József halálát követően. Beiktatását Kapy Béla körmendi lelkész végezte. Heiner ezt követően negyven éven keresztül töltötte be hivatását a ma Szlovéniához tartozó településen. 

Heiner Géza korabeli portréképe
Forrás: ZH-Archívum

Heiner Géza nem csupán a falu hitéletének gondozója volt, segítőkész természetéből adódóan igyekezett jobbá tenni embertársai sorsát is. Feljegyezték róla, hogy rendszeresen segítette őket a mindennapi teendők ellátásához szükséges gyakorlati tanácsokkal, továbbá betegségek esetén is igyekezett ellátni a hodosiakat, ebben korábbi tanulmányai során megszerzett ismereteit igyekezett hasznosítani. Közéleti szerepet is vállalt, az I. világháborút követően, 1919-ben őt választják meg a községi hadisegély-véleményező bizottság elnökének, 1923-ban az akkor megalakult Egységes Muravidéki Párt alapszervezeti elnöke, 1934-ben pedig a hodosi önkéntes tűzoltó egyesület elnöke lett.

Heiner Gézát tudása, közvetlensége, valamint humanista szemléletmódja miatt a hívek körében nagy tisztelet övezte. A lelkész a fotózás iránt is érdeklődést mutatott, a környék önjelölt krónikásaként több fontos közéleti eseményt örökített meg korszerűnek számító fényképezőgépével, továbbá az itt-ott közült, de jobbára csak saját magának szánt helytörténeti feljegyzései is fontosak voltak.

A Muravidék múltjának egyik legavatottabb kutatója, a korábban magyar nemzetiségi parlamenti képviselőként is tevékenykedő történész dr. Göncz László A muravidéki magyarság 1918-1941 című kötetében az alábbiakat fogalmazza meg a néhai lelkészről: „Hodoson 1935. december 26-án az Evangélikus Egyházközség keretében megünnepelték a közkedvelt és sikeresen tevékenykedő Heiner Géza plébános működésének 25. évfordulóját, amelyen nagy számú közönség vett részt. Az ünnepelt a hodosi Nőegylettől kapott értékes ajándékot, valamint a híveitől egy aranyórát.” Egy másik kötetében ugyanő ír arról, hogy a Muravidék Magyarországhoz való visszacsatolását követően a sárvári evangélikus nő- és leányegylet képviselői Hodoson magyar zászlót adományoztak az ottani nőegyletnek. A küldöttséget a helyi közösség képviseletében Vértes Aladár tanító és Heiner Géza köszöntötte.

Heiner Géza felújított síremléke
Forrás: Gyuricza Ferenc / Zalai Hírlap

Heiner Géza élete utolsó négy évében a hodosi feladatok ellátása mellett a domonkosfai evangélikus egyház ügyintézőjeként is tevékenykedett. A néhai lelkész 1950-ben megbetegedett, a muraszombati kórházba került, ahol december 19-én elhunyt. Halálát követően a hodosi evangélikus közösség nyolc éven át lelkész nélkül maradt. 

Heiner Gézáról a helytörténettel is honismerettel foglalkozó, Obrazi Slovenskih Pokrajin elnevezésű szlovén nyelvű internetes adatbázisban is találunk leírást. Ebben nagyjából ugyanezek az életrajzi adatok szerepelnek, kiegészítve azzal, hogy az evangélikus lelkész a hodosi Fenyves tanítócsaládba nősült be. Erzsébettel kötött házasságából két gyermekük született. Egy magyar nemzeti életrajzi adatbázisban pedig arra találunk utalást, hogy fiatalabb testvére, az 1889. július 9-én született Lajos ugyancsak orvosnak tanult, ő azonban bátyjával ellentétben meg is maradt az egészségügyi pályán. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem elvégzését követően, az I. világháború alatt, mint a császári és királyi hadsereg csapatorvosa a tiroli venereás tábori kórház vezetőjeként szolgált, majd az összeomlás után rövid ideig Kolozsvárott folytatott magánpraxist. 1921-től a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Bőr- és Nemibeteg Klinikán helyezkedett el, ahol 1943-ban bekövetkezett haláláig dolgozott. Elsősorban szerológiával, azaz a nemi betegségek kutatásával és gyógyításával foglalkozott, s ebben a témakörben a két világháború közötti időszak egyik legnagyobb szaktekintélyének számított. Alapvető jelentőségű monográfiát írt a gonorrhea kórtanáról, felismeréséről, megelőzéséről és kezelési lehetőségeiről.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában