Kolumbusznak egy öreg indián készített "útvonaltervet"

Mintegy 400 év Kárpát-medencéről szóló, eredeti térképei voltak láthatók két hónapon át a Belvárosi Múzeumban; a tárlat Király Ágnes gyűjteményéből válogatott. A kiállítás – a szervezők által adott elnevezéssel – finisszázsaként Hermann Katalin, a Festetics György Művelődési Központ igazgatója mesélt vetítettképes előadásában az ennél régebbi korok földrajzi ábrázolásairól.

Kiderült például, hogy Kolumbusz Kristófnak 1502-ben egy öreg indián „szerkesztett” a természetben előforduló növények, tárgyak segítségével „útvonaltervet”, amely segítségével a felfedező Guanaja szigetéről továbbhajózhatott dél felé, eljutva Hondurasig.

A művészettörténész arról is beszélt hallgatóságának, hogy hajdanán voltak olyan népek, amelyek tartósabb anyagokból készítettek térképeket, például a csendes-óceáni Marshall-szigetek őslakói pálcikákat használtak, de akadtak olyanok is, akik például kagylókból, kókuszdiókból, pálmalevelekből szerkesztettek útirajzot, amely jól jött, ha egyik szigetről a másikra hajóztak.

Aztán szóba kerültek különlegességek is. Az észak-olaszországi Camonica-völgyben sziklafalra vésett, négy méter hosszú térképet találtak, amely egy öntözőhálózatot ábrázol, és valamikor Krisztus előtt 1600-1400 között készülhetett. Hermann Katalin bemutatta a babilóniaiak időszámításunk előtt 500 táján agyagtáblára készült rajzát is, amelyen az akkori Mezopotámia – vagyis a mai Irak egy része – látható.

A direktor elmondta: a modern térképészet alapjait a görög tudomány teremtette meg az ókorban. Krisztus előtt a IV. században vetette fel Arisztotelész, hogy a Föld gömb alakú, egy évszázaddal később pedig Eratoszthenész a mai értelemben véve is világtérképet készített. A II. században pedig Ptolemaiosz volt az utolsó nagy görög tudós, aki ezzel a tudománnyal foglalkozott, s munkásságával kiérdemelte a „térképészet atyja” címet.