2022.09.26. 09:00
Józsa Éva bábművész gyerekeknek és szülőknek tartott foglalkozást a keszthelyi könyvtárban
A bábjátékok, akár a mesék, kezdetben nem gyerekeknek szóltak. A XIX. század hozta magával azt a változást, hogy a figyelem a gyerekek világa felé forduljon. Erről is szó esett a keszthelyi Fejér György könyvtárban nemrég tartott bábos rendezvényen.
Józsa Éva a keszthelyi anyukák és gyerekek között
Forrás: Smidhoffer Eszter
A „színházat a legkisebbeknek” gondolata, azaz az aprók színháza, már közel húszéves múltra tekint vissza hazánkban is. Ezt a fajta színházat jelenítette meg Józsa Éva bábművész, egyetemi docens a Fejér György Városi Könyvtár Gyermekkönyvtárában.
A Ki kopog? című babás, bábos előadásra kicsik és szüleik egyaránt kíváncsiak voltak, többen is érdeklődtek a bábok világa iránt. Az előadó, Józsa Éva saját keze által készített bábokkal, zenélő verklivel, színes, mesés kellékekkel varázsolta el a kisgyermekeket.
A játékos előadás teljes jelenlétet igényel, így nagyon oda kell figyelni, hogy tudatosan a játékra, gyerekekre koncentráljon az előadó. Át kell szellemülni, hogy a kicsik teljes mértékben be tudjanak vonódni a bábjátékba, az itt és mostba.
A bábok világa sajátos dramaturgiával, játékstílussal rendelkezik, mely egy csodálatos világ, de meg kell tanulni jól és kellő alázattal játszani benne. Ezáltal lesz hiteles a nézők számára. – A bábok, a bábjáték szeretete már nagyon régóta része az életemnek. Hat évig tanultam elsősorban bábrendezést. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen doktoráltam a műfajhoz kapcsolható témában. Sopronban 30 évig, kezdetben főiskolai, majd egyetemi oktatóként a felsőoktatásban tanítottam a bábművészetről. Mindig voltak önálló estjeim, melyek felnőtteknek szóló előadások voltak – mutatkozott be a közönségének és lapunknak Józsa Éva bábművész Keszthelyen, hozzátéve: az egész országban, határon kívül, az egész Kárpát-medencében, évtizedeken keresztül tartott előadásokat, képzéseket a témában.
– Tény, hogy a művészi és igényes bábjáték hatására, annak megtekintésével, vagy esetleg saját tervezésű előadásokkal, például ujjbábokkal – tehát akár mint néző, akár mint aktív résztvevő – nagyon aktívan fejlődik a gyermek kreativitása, képzelőereje, ami bizonyítottan kihat a hatékony tanulásra is. Úgy látom, napjainkban a pedagógiai bábjátéknak éppen ezért igen nagy szüksége van a megújulásra, fejlődésre, hiszen a megváltozott igények miatt mindig érdemes és kell is tanulni. Fontos merítenünk a játék, a humor és a költészet széles mintatárházából.