Nemcsak a szórakoztatás a cél, hanem az: a fiatalok vigyenek haza valamit

A programsorozat a négy évszakhoz kapcsolódik. Hévízen ezzel együtt már három elő­adást tartott a szerző-előadó páros, s most a nyár állataival, növényeivel ismertették meg rendkívül lelkes és aktív közönségüket. 

Mint Sás Károly lapunknak elmesélte, tíz éve kezdtek gyermekkönyveket alkotni, elsősorban alsó tagozatosok számára, s ezek anyagából állították össze műsorukat, amellyel már túl vannak az ezredik előadáson, ha tetszik: író-olvasó találkozón – határon innen és túl.

– A mottó – vagy mondhatjuk úgy is: az ars poetica – a természet. A gyerekeket képzeletben kézen fogjuk, és elmegyünk a szabadba a könyveink, dalaink segítségével, hogy együtt felfedezzük azt a sok-sok csodát, ami ott ránk vár – fogalmazott a pedagógus-író. – A célunk az, hogy ne csak szórakoztassuk őket, hanem vigyenek haza valamit: gazdagodjanak. S azt látjuk, a fiatalok boldogan távoznak, és ezt halljuk vissza az óvónőktől, pedagógusoktól is.

A „Sás-duó” persze nemcsak gyerekeket, hanem felnőtteket is igyekszik megszólítani. Egyik könyvük például Pósa Lajosról szól, akinek a nevét – tapasztalataik alapján – ma már szinte senki sem ismeri.

– Ám amikor idézzük tőle: „Én Istenem, jó Istenem, lecsukódik már a szemem”, sokan a homlokukra csapnak, majd kérdezősködni kezdenek a Petőfi utáni irodalmi nemzedék egyik fontos alakjáról – folytatta Sás Károly. – Pósa Lajos 1850-ben született és 1914-ben hunyt el; a költő, meseíró, dalszerző a magyar gyermekirodalom klasszikusa, mondhatjuk megalapítója. Ő volt például az első hazai ifjúsági lap, Az én újságom egyik szerkesztője.

Károly és Ildikó Sárospatakra utazott a „kedvéért”, hiszen ott őrzik a teljes Pósa-hagyatékot, amelynek 70 versét megjelentették eredeti illusztrációkkal, s ezek közül 15-öt megzenésítettek. „Reméljük, egy téglát mi is hozzátettünk ahhoz, hogy Pósa Lajos ismét a köztudatba kerüljön” – szögezte le a pedagógus, aki íróként, zene- és dalszövegszerzőként is ismert.

A Németországban élő, de sűrűn hazajáró leánya, Sás Ildikó az előadás kapcsán leszögezte: az ő gyerekkorában még az volt a szokás egy-egy hasonló programon, hogy a fia­talok ültek – és hallgatták.

– Ma viszont az ifjakat annyiféle hatás éri – mondta az előadóművész –, hogy hozzájuk már másként kell szólni. Ezért az interaktivitás nagyon fontos, ami esetünkben azt jelenti: bevonjuk őket a műsorba, a játékba. S mivel a műveink között találni zenés hangoskönyveket, ezért nemcsak mesélünk nekik, hanem akár közösen énekelünk, ami által fejlődik a ritmusérzékük. Az is fontos: ha a dallam segítségével megy a fejükbe a tudás, az egészen biztosan elmélyül.

Sás Ildikó lapunk kérdésére úgy fogalmazott: 35 éve áll színpadon, elsősorban felnőtt közönség előtt, amelynél a fegyelem nem probléma, ellentétben a gyerekközönséggel, főleg ha a figyelmüket nem tudják lekötni. Ezért fiataloknak szóló műsoraik koncepciója azt segíti, hogy megszólítsák, sőt: magukkal ragadják akár az óvodásokat, kisiskolásokat is. „Ehhez a teljes lényemmel, szívemmel, hitemmel a produkció mögött kell állnom, mert ha nem így lenne, a gyerekek ezt azonnal megéreznék” – árulta el sikerük titkát az előadóművész.