Csodáljuk meg Zalaegerszeg peremét

A zalai megyeszékhely ilyen szempontból szerencsés, mert a várost számos domb veszi körül, házai felkúsznak a dombokra. A belterületi utcák sokfelé a zártkertekben is folytatódnak, nem egy helyen lakásépítési lehetőséggel. Számba vettük a legnagyobb dombokat, melyek gerincén szinte mindenütt pincék – vagy már nagyobb lakóházak – sorakoznak, egyre fogyó szőlőparcellákkal. 

A Balaton felől érkezve a Csácsi-hegy és a Bozsoki-hegy fogad, a hozzácsatolásokkal a Botfai-hegy, az Alsóerdő felőli bővüléssel a Gálafej, a Lukahegy, a Vakaros- és a Jánkahegy s nyúlványai lettek kedvelt és egyre inkább keresett területek. Bazita felé a Becsalihegy, az Egerszeghegy és a Kápolnahegy mögötti területek, mint a Kisbükk-dűlő, a Csáfordi dűlő dombvonulatai, kertjei épültek ki látványosan. Egerszeghegy telkeinek többségét lakják, de Szenterzsébethegy, Gógánhegy és Gévahegy is sokakat vonz. A komoly turisztikai fejlesztés előtt álló bazitai tévé­torony környékét s a közeli Kisbükk út és a Csáfordi dűlő dombvonulatait járjuk be, olyan lakókat keresve, akik ezt a környéket választották lakóhelyüknek. 

A Csáfordi utcában találkozunk Rinkó Adriennel, aki kisfiát babakocsiban tolva sétál a meglehetősen szűk utcában, barátságosan mondja: – Egy éve lakunk itt, s igen megszerettem a környéket. Gyönyörű ez a vidék, rálátni a dombokra, kertekre, szépek a házak és nyugodt, csendes minden. Imádok a kisfiammal erre sétálni, ő is jól elül a babakocsiban. 

A dombvonulatok nagy része erre belterület, lakott utcáik szinte minden infrastruktúrával rendelkeznek. Városszerte azért nem ilyen jó a helyzet, sok utca zártkertben folytatódik, jó, ha villany s vezetékes víz van bennük. Most már azonban azokat a telket is keresik, ahol semmilyen hasonló szolgáltatás sincs, többen az itt vásárolt hajlékokban is laknak. 

Szó se róla, valóban szép a csáfordi környék. Az út menti telkekről rálátni a Becsali és az Egerszeghegy déli részére, s találni olyan helyeket is, ahonnan ellátni még a Csácsi-hegyre is. Mi a bazitai tévétoronytól induló Kilátó utcáról kanyarodtunk a kerteket felfűző Csáfordi-hegyi utcára, amelyben házakkal sűrűn beépített telkek sorakoznak egybeakaszkodó kerítésekkel. Csak egy-egy nyiladéknál lehet bejutni a telkek közé, hogy leláthassunk a völgyekbe is. Ezekről a helyekről látni, hogy a környező dombok gerincén mindenütt házak sorakoznak, melyek egy része nem is olyan régen még pince volt. Látni persze erre is olyan épületet, amelyet teljesen benőtt a repkény, s olyan házat is, amelynek már csak a tömésfalai állnak, teteje beomlott, a kéménye árván magasodik. Több helyen is építkeznek az utcában, van, ahol a régi Kádár-pincét bővítik, de nagy alapterületű épülő házat is látni, s már több, modern villa is sorakozik, némelyik tetején napelemekkel. 

– Mit hajszol erre? – szólít meg a Csáfordi fordulónál egy botjára támaszkodó idősebb férfi. – Házat keres? – kérdezi. Illően bemutatkozom, elmondom, mi járatban vagyok, mire ő: – Nem akarok az újságban szerepelni, de azt kettőnk között elárulom, hogy az enyémet én is árulom, de nagyollják. Na, nem a házat, mert az kicsi, hanem a telket, ami hosszan lenyúlik a völgybe. A kert senkinek sem kell, a földet nem akarják művelni. Pedig az hamarosan jól jönne. Majd ha nem tudják megvenni a zöldséget, a gyümölcsöt, mert méregdrága lesz, s elfogy az emberek pénze, abban lehetne egy kicsit gazdálkodni. Még nem félnek a háborútól sem, pedig a világ már mindenfelé arra figyelmeztet, hogy akinek földje van, annak most nem szabad eladni. Nem tenném én sem, de elment az idő, maholnap 79 leszek. Már kaszálni sem tudok, folyton rendetlenkedik a motorom – mutat a szívére. 

A tévétoronnyal szemben nyíló Kilátó utca déli oldalán a Bazita alá futó völgyet látni, nem csoda, hogy nagy méretű modern házak épültek ide. Ez az utca a Kisbükk úttal folytatódik, amelyből a város felé a Kisbükk-dűlő nyílik, az elején zsákutca táblával. Az utca még szinte új aszfaltcsíkján jól látszanak a szennyvízcsatorna fedőlapjai. A viszonylag rövid utcában modern, nagy épületek sorakoznak kerítésekkel s minden járókelőt megugató kutyákkal. A rövid utcácska gyorsan mélyülő völgy felé folytatódik, így hamar kitárul előttünk a horizont. A széles rétek és csalitos erdők folytatásaként Ebergény házai világítanak a távolban. A Kisbükk-dűlő bal oldalán a szélső hegyhát, Magasbükk kertjei zárják a látóhatárt. Ezen a részen Magasbükk Egerszeg közigazgatási határának a széle, ettől tovább már Babosdöbréte határával folytatódik a táj. Magasbükk hosszú évek óta kedvelt fotós helyem, hiszen innét teljességében látszik a tévétorony keleti oldala melletti akácerdő, amelyhez hasonló szépet virágzáskor keveset látni. Erre mindig találkoztam akácvirágot és bodzát gyűjtő asszonyokkal. Az elmúlt pár évben nem voltam itt, s nagyot nézek, mert a gondozott telek, ahova szabadon bemehettem, elvadult, a szomszédos pincékre felfutott a gaz, az út mentén két autóroncs is éktelenkedik. Innét pár méterre, gondozott kertrészen, fatáblára vésett betűk hirdetik: Tőke István. 

A kerten belül fenyegetően ugat egy méretes kutya. 

– Kaukázusi medveölő! Nem kell tőle félni, csak a hangja és a termete nagy. Amikor kiszabadul, mindenkihez odamegy, szagolgatja, ilyenkor persze az illetőben megáll a vér az ijedségtől, pedig nem bánt senkit. Engem nem vár meg, mert tudja, hogy a kerten belülre parancsolom. Arra jó, hogy a méretét látva elriasztja a háztól a rosszban járókat – mondja Tőke István, aki így folytatja: – Amikor a gyermekeim anyjával külön mentünk, 2000-ben jöttem ki ide, s azóta itt élek. Hogy milyen itt? Az égvilágon semmilyen problémám sincs, azóta még beteg sem voltam. A kiköltözésemkor a kórházban dolgoztam. Télen megbeszéltük a kollégákkal, ha reggel nem jönnék, írjanak ki egy nap szabadságot, mert a hó miatt akadtam el. Autóval jártam, de soha sem maradtam távol a tél miatt. Hogy mi változott erre az eltelt több mint húsz évben? A közvetlen környékünkön nincs probléma, sőt állandó lakos szomszédom is lett. Tőlünk távolabb vannak elhagyott telkek, romossá váló épületek. Az út javítgatott, gondozzák. Munka meg van bőven. A telkem több mint háromezer négyzetméter, van fűnyíró traktorom, ezzel kaszálom még a szomszédok telkét is. A lakásom kényelmes, mindenem megvan… Mit mondjak? Hetvenhárom éves vagyok, egészséges, békében élek, barátokkal körülvéve olyan szép környezetben, amelynél jobbat nem is kívánhatok. 

Dr. Kovács Gábor, Zalaegerszeg címzetes főjegyzője beszédes adatokkal szolgál a város külterületei útjainak hosszáról s az építkezésekről. A kiépített közutak hossza mintegy 118 kilométer, a kiépítettleneké pedig meghaladja a 167 kilométert. A külterületekre való kiköltözés egyik feltétele, hogy minden időben jól járható utak legyenek. Sokfelé az utakat télen már kiszabadítják a hófújásokból, van ahol a szemetet is elszállítják. A főjegy­ző szerint, bár erre pontos adat nem áll rendelkezésükre, a város lakosságának legalább tíz százaléka lakik külterületen. 2021-től megugrott a külterületi gazdasági épületek lakóházzá minősítése, ez a szám 2021-ben 57 volt, kétszerese az előző évinek, s az idén július 5-ig is történt már 26 átminősítés.