Indul az uborkaszezon Zalában is

Amúgy összefügg a kettő, az etimológiai szótár szerint az uborka és a szezon összeboronálása egy régi keletű utalás arra, hogy a parlamenti ülésszünet ideje egybeesik az uborka télire való eltevésének idejével. Konkrétan a német „Sauergurken­zeit” (savanyúuborka-időszak) mintájára született, keveredve a francia „saison morte” által ihletett holtszezonnal. S ha már az uborkával kapcsolatos okoskodásnál tartunk, ne hagyjuk ki az ősi szólásmondást: „felkapaszkodott az uborkafára”, értsd: alacsony sorból, beosztásból különösebb érdem vagy képesség nélkül magas polcra, rangra, jó anyagi helyzetbe jutott, s ott rátarti módon viselkedik, s ha ilyen helyzetből hirtelen kipottyan: „leesett az uborkafáról, mint tótok királya a fehér kancáról”. Az „uborkafa” amúgy gunyoros, abszurd szóösszetétel, hiszen az uborka lágy szárú kúszónövény, így részint a szerencsével vagy törtetéssel szerzett pozíció iránti megvetés kifejezése, részint az ilyen helyzet ingatagságára céloz. 

Visszatérve a valódi uborkaszezonra: szokásukhoz híven idén is sikerült meglepniük kedvenc kabakosaimnak: az esti kertvizitnél még csak csinos zöld hernyónak látszó uborkáim másnap elérték a ideális konzerválási méretet. Úgy döntöttem, az idén a bevált jó kis „bazitai belecsicsergős” mellett több receptúrát is kipróbálok. Pedig a „belecsicsergős” nekem való módszer, mert vele egy kicsi üvegre való is azonnal, frissen szedve feldolgozható. Írom is, hátha valakinek megtetszik: az üveg aljára tegyünk kaprot és tormát, rakjuk bele a tisztára mosott uborkát, rá a fűszereket (mustármag, egész bors, koriander, babérlevél), ezután öntsük fel a hidegen előkészített savanyúságlével (2 liter vízben 3 deci 20 százalékos ecet, 16 deka cukor, 8 deka só), majd szórjuk rá a borkénport és a tartósítószert (5 literes üveg adagja: fél kávéskanál borkénpor és 1 kávéskanál nátrium-benzoát). Az üveget 3-5 napig nem kötjük le, addig a felfele törekvő uborkák „belecsicseregnek” a lébe. 

Amúgy mindig tanulhatunk valami újat. Az, hogy eltevés előtt az uborkát hideg vízben egyesével, alaposan meg kell mosni, nem újdonság. Azt viszont a napokban olvastam, hogy véletlenül se körömkefével, hanem dörzsi szivaccsal csutakoljuk át – ki is próbáltam és tök jó ötletnek bizonyult, mert úgy lett patyolattiszta a zöldség, hogy közben nem sérült meg a héja. 

Bevallom, az idén aggódtam egy kicsit az uborkáért, de úgy látszik, kedvére való az időjárás, tetszett neki a sok eső. A napokban persze már öntözni kellett, de ezt inkább este tegyük, hogy beszivárogjon a földbe a víz és a nagy melegben ne párologjon fel a levelekhez, kedvezve a lisztharmatnak és egyéb kártékony gombabetegségeknek. Az uborka kényes jószág, ha éhezik, ha szomjazik, keserű lesz, de ha túlzásba visszük az öntözést, a gombás fertőzések mellett gyökérrothadás is kivégezheti. A jól tartott növény nemcsak több termést hoz, hanem egészségesebb is lesz, és jobban ellenáll a betegségeknek.