Családja és kanizsai közönség előtt lett magyar bajnok

- Szerencsésnek tartom magam, mivel az ökölvívásnak köszönhetően rengeteg élménnyel gazdagodtam, nagyon sok jó embert ismerhettem meg a ringben és azon kívül is - mesélte Korpics István. - Számomra az ökölvívás nemcsak egy sport volt, hanem a családomat is jelentette. Édesapám, Korpics Miklós edzőként igyekezett a lehető legtöbbet adni, édesanyám, Tóth Zsuzsanna pedig részt vett a háttérmunkában. Jobb szülőket nem is kívánhattam volna, de már sajnos mindketten a mennyországból figyelnek.

István ezért egy olyan versenyre emlékszik szívesen, amelyen még mindannyian együtt lehettek.

- A 2007-es nagykanizsai junior magyar bajnokságon első éves juniorként indultam, de már tapasztalt magyar bajnokként, mivel alsóbb korcsoportban már győztem - folytatta. - Éreztem a viadal súlyát, mivel a remek szereplés meghatározza a következő évek válogatott szerepléseit is. A 69 kilogrammos súlycsoportban indultam, egy súlyban maximum 16 versenyző indulhatott a négynapos küzdelemben. Persze "telt ház" volt, így minden nap boxolnom kellett. Az egyik kiemelt voltam az ifjúsági magyar bajnokság győzteseként, a másik pedig az előző évi junior magyar bajnok, a kecskeméti Baranyai Richárd. Mi így csak a döntőben találkozhattunk, s így is lett. Édesapám edzésmódszerei és lelkes felkészítése miatt teljes magabiztossággal álltam a szorítóba. Tudtam, hogy megnyerhetem, de nehéz lesz, végül egyhangú pontozással ismét magyar bajnoki címet ünnepelhettem.

Ezen a tornán édesapja a Kanizsa Box Klub vezetőedzőjeként és a viadal szervezőjeként tevékenykedett, édesanyja volt a jegyszedő. A bátyja, Korpics Krisztián pedig a büfét üzemeltette. Szóval mindenki kivette a maga részét abból, hogy egy tökéletes hangulatú versenyt láthasson a nagykanizsai közönség. István meghatódva hozzáfűzte: ez volt élete utolsó sporteseménye, amelyen a családja így együtt volt. Érthetően ez a legszebb emléke a sportban eltöltött éveiből.

Korpics István a stafétát Horváth Gábor "Cseme" labdarúgónak adta át.