A csáfordi padláson fellelt dokumentumok állagmegóvás után kerülnek vissza a magyar kutatókhoz

A tavasszal előkerült lengyel dokumentumok előzetes feldolgozása kezdődött meg Budapesten, a Lengyel Kutatóintézetben és Múzeumban. Az iratok, könyvek nagyon rossz állapotban vannak, ezért július közepén állagmegóvás céljából Lengyelországba kerülnek, majd ennek lezárulta után visszajuttatják őket a múzeum munkatársainak, Magyarországra. 

Az íráskép és az okmányokon szereplő nevek alapján több személyhez kapcsolhatók a kincsek. A levelek Michał Winiarski lengyel főhadnagy tulajdonát képezik. A levelekből pár darabot az egyik internetes közösségi portálon megosztottunk, az eredmény pedig nem is maradt el: rövidesen jelentkezett Winiarski egy Jarosłáwban élő leszármazottja, akitől sok mindent sikerült megtudnunk nagyapja életéről. 

Az általa elmondottak alapján Michał Winiarski 1887-ben született. Részt vett a Nagy Háborúban a Monarchia oldalán, harcolt a véres olasz fronton, majd az újjászülető Lengyelország katonája lett. 1918 és 1920 között több, az új lengyel államhatárokat védő háborúban vett részt. A fegyveres összecsapások elmúltával is hű maradt az egyenruhához, a Katonai Ügyek Minisztériumában dolgozott. Közben megházasodott, leveleinek többségét Jarosławban maradt feleségéhez, Władysławához írta 1939–1944 között, így ez elmondható a Csáfordon megtalált iratokról is. 

1933-ban nyugdíjba vonult, ekkor Jarosławban városi tanácsnok lett és a helyi Lengyel Hadsereg Önkénteseinek Szövetsége nevű szervezet elnöki tisztét is betöltötte. Tevékenyen részt vett a város közéletében. Nem sejtette, hogy 1939-ben újra fegyvert kell fognia hazája védelmében. Végigharcolta az 1939-es szeptemberi Lengyel Hadjáratot, a lengyel katonai összeomlás után pedig sokakhoz hasonlóan Magyarországra menekült. 

Mint internáltat, 1939 őszén a nagykanizsai Lengyel Gyűjtőtáborba irányították. Lévén idős, családos katona, Magyarországon maradt, nem csatlakozott a Franciaországban szerveződő lengyel hadsereghez. Ezután a győri, majd a lévai lengyel tábor lakója lett. 1941-ben több társával Kiskunlacházára a „Kastélyba” helyezték át. Itt tevékeny részese lett a tábor életének, bajtársainak újságot szerkesztett, szervezője volt a közösségi rendezvényeknek. 

1944 őszén a front közeledése miatt a tábort a Dunántúlra irányították, ennek során, 1944 novemberének végén, Türjén helyezték el ideiglenesen a kiskunlacházi lengyel menekülteket. (Közbevetőleg: a zalai térségbe több magyarországi lengyel tábor állományát is áthelyezték.) Nagy valószínűséggel Michał Winiarskit és néhány társát a Türjéhez közeli csáfordi iskolában szállásolták el. 

1944 decemberének végén a kiskunlacházi lengyel tábor állományát a Német Birodalom felé indították útnak. Feltehetőleg még az elindulás előtt kérhették meg a csáfordi tanítót (Vajda József feleségét, Maron Etelkát), hogy néhány holmijukat megőrzésre az iskolában hagyhassák. A lengyel iratanyag így maradhatott Csáfordon. 

A letétbe helyezett dolgokért azonban a háború után a lengyel menekültek már nem tértek vissza, talán azért sem, mivel a háború utáni nemzetközi közlekedés igen lassan indult újra, a postai szolgáltatások is nagyon akadoztak. Sokan inkább a háborúban eltűnt családtagjaikat keresték, sokszor sikertelenül. 1950-ben Vajda Józsefet és feleségét áthelyezték, akkor kerülhettek feltalálási helyükre a most megtalált dokumentumok. 

Michał Winiarski is betegen tért haza Lengyelországba családjához, hogy viszontláthassa feleségét és négy gyermekét, kiket már hat éve nem láthatott. A krakkói katonai klinikára került és ott halt meg 1946-ban. A rakowicki temetőben (Krakkóban) helyezték végső nyugalomra. ZH 

"Együtt leszünk, mint valamikor…”

„Hiszek abban, hogy az Isten elvezet hozzátok, drágáim, lehet, hogy előbb, mint gondoljuk, és megint együtt leszünk, mint valamikor. Az isteni akarat meg­gyógyítja az emberi emléket, mi pedig hazatérünk otthonaikba és családjainkhoz…” (Részlet Michał Winiarski egyik, feleségéhez írott leveléből.)

Kapcsolódó cikkünk: