Zsolnay Gábor: A vendéglátásból meg lehet élni, méghozzá nem is rosszul

Ezúttal a keszthelyi VSZK adott otthont az ország minden tájáról összesereglett szakembereknek. Az egyesületet nyolc éve jegyezték be, korábban nem volt olyan szervezet, amely összefogta a kollégákat, iskolákat. 

Zsolnay Gábor elnök szerint ma rengeteg képzőintézmény van – több is, mint kellene –, amelyek között nincs kontaktus, ezért „nem mennek az információk, nem tudják segíteni egymást”. Ezt a helyzetet akarta orvosolni az egyesület, fórumot teremtve, s felvállalva a tanulók és a szakma érdekképviseletét, a jövő szolgálatában, tette hozzá az egyesület vezetője, leszögezve: az elmúlt időszakban törvények, jogszabályok előkészítésébe is bekapcsolódtak, hogy befolyásolhassák az eseményeket.

– Nem hinném, hogy csökkent a szakma népszerűsége – válaszolta lapunk felvetésére Zsolnay Gábor. – Inkább a humánerőforrás-kérdéskör okoz óriási problémát egész Európában, amelynek mi is részei vagyunk. Amikor a 90-es években az akkori NSZK-ban és Svájcban dolgoztam szakácsként, ott már olyan gondokkal szembesültek, amelyekkel mi most. Elsősorban a minőségi munkaerő hiányzik, amit sokkal jobb képzési szerkezettel lehetne orvosolni. Tragikus, hogy az elmúlt 30 évben 14-szer változtattunk az oktatás struktúráján, tartalmán, szerkezetén, s ehhez társul, hogy a gyerekek között sok olyan akad, aki képzésre nem, csak betanításra alkalmas sajnos, amihez rossz erkölcsi irány is társul.

Az elnök azt mondta, a fiatalok egy részének álmai csodálatosak, anyagi elképzelései fantasztikusak, de „aki nem siratta meg még az ükmamát is hagymavágás közben, az soha nem lesz nagy szakács”. Kiemelte, ez egy olyan szakma, amit művelni kell, s ezt a kőkemény munkát ma egyre kevesebb fiatal vállalja.

– Ezzel párhuzamosan viszont egyre bővül a felvevőpiac, amivel nem tud lépést tartani az oktatás – folytatta Zsolnay Gábor. – Ráadásul sok gyerek álmokban él, s nem azokat a szakmákat választja, amelyekből kiválóan meg lehet élni, hanem elviszik őket a hangzatos képzések. Pedig a vendéglátásnak van jövője, a „kreált csodáknak” már kevésbé, éppen ezért a szakképzésre kellene koncentrálni.
Kiemelte: ez egy olyan szakma, amelyben például kap az ember néhány koszos sárgarépát, s utána ezzel örömet tud szerezni mások számára – ami maga a csoda. Rádásul „ebből meg lehet élni, méghozzá nem is rosszul”, s elhelyezkedési nehézségek sem fenyegetik az embert.