Zalai iskolások kirándulhattak Erdélyben

A Bocföldei Körzeti Általános Iskola, a Nagykapornaki Általános Iskola és a Tófeji „Kincskereső” Általános Iskola hetedik osztályos tanulói és pedagógusai gyorsan összebarátkoztak az út során egymással.

Az utazást hosszabb felkészülés előzte meg: kerestünk képeket, leírásokat a látnivalókról. Megtudtuk, mit kell tenni, ha medvével találkozunk…

Izgatottan vártuk a kirándulást!

Első állomásunk Nagyszalonta volt, ahol megtekintettük az Arany János emlékmúzeumot. Ezután Kolozsvárra utaztunk. Itt koszorút helyeztünk el Mátyás király szülőházánál, majd késő este érkeztünk meg szálláshelyünkre Torockón.

Másnap reggel láttuk csak meg milyen szép helyen aludtunk! A panzió mögött magasodott a Székelykő (ahol kétszer kel fel a Nap). Reggeli után indultunk tovább a tordai sóbányába, mely az Unesco Világörökség részét képezi.

Ezután a szovátai Gyermekotthonban tettünk látogatást, ahol ajándékkal kedveskedtünk az otthonban élő gyerekeknek.

Korondon sok mindent megtudtunk arról, mit jelent a taplászás és mennyi minden készíthető taplógombából.

A következő állomásunk Szejkefürdő volt, ahol meglátogattuk Orbán Balázs székelyföldi történész, író sírját. Koszorúzás után, a székelykapukon át legyalogoltunk a Mini Erdély Parkba, ahol szó szerint „bejárhattuk Erdélyt”.

Farkaslaka - leghíresebb szülötte Tamási Áron. Sírját, mely ma már zarándokhelynek számít, megkoszorúztuk.

A harmadik nap a túrák napja volt. Gyergyószentmiklósról indultunk helyi idegenvezetővel a Súgó-barlangba. Itt érdekes cseppköveket (pl. anyós-szája, após-szája), valamint denevéreket is láttunk.

Ezután a Békás-szorosban tettünk sétát a gyönyörű és félelmetes sziklák között. A 200-300 méter magas függőleges sziklafalak Európa természeti ritkaságának számítanak.

A következő helyszín a Gyilkos-tó volt, mely Erdély egyik legszebb és vadregényes tava.

Ezután Csíksomlyón álltunk meg a világszerte ismert római katolikus Mária-kegyhelynél. Megnéztük a templomot és a több mint 500 éves fából készült Mária-szobrot.

A harmadik nap utolsó állomása Gyimesbükk volt. Megnéztük a gyönyörűen felújított őrházat a történelmi Magyarország legkeletibb határán és a Rákóczi vár romjait.

Az estét táncház zárta. Szállásadónkkal, Deáky András nyugdíjas iskolaigazgató úrral együtt emlékeztünk meg a Nemzeti Összetartozás Napjáról, amely szívhezszóló élményt nyújtott. A táncház is remek időtöltésnek bizonyult, itt tényleg éreztük, hogy összetartozunk… Mi is készültünk, rövid kis műsorral viszonoztuk a gyimesbükkiek kedvességét.

Másnap ismét túranap következett. Először a Szent Anna- tó melletti Mohos tőzeglápot ismertük meg vezetett túra keretében, majd lesétáltunk a tóhoz.

Következő állomásunk felé utazva nagy élményben volt részünk. Medvét láttunk! Kétszer is! A macik békésen játszottak, falatoztak.

Szerencsésen megérkeztünk Szentegyházára, ahonnan traktorral elvittek bennünket szállásadóink a Madarasi-Hargitára. Természetesen a csúcsig nem ment fel a traktor. Oda gyalog mentünk. És micsoda kilátásban volt részünk!!! Ezt mindenkinek látni kell!

Utolsó nap, hazafelé tartva megálltunk Vajdahunyad váránál, mely Mikszáth Kálmán szavaival élve a „várak királya”. Bejártuk a várat, majd indultunk tovább Déva vára felé, de felújítás miatt ezt a várat nem tudtuk megnézni.

Élményekkel telve érkeztünk haza. Akár már ma szívesen visszamennénk!

Hiszen ahogy hallottuk: „Hegy a hegyhez nem megy látogatóba, de ember az emberhez igen.”

Nagykapornak, Bocfölde, Tófej diákjainak nevében:

Tollár Sára Virág, Molnár Ákos, Kovács Gréta, Rákosa Luca, Kis Kira