Zala megye közgyűjteményei is csatlakoztak a Múzeumok Éjszakájához

A zalaegerszegi Göcseji Múzeum a közelmúltban átadott, teljesen felújított épületével mondhatni ezzel a rendezvénnyel debütált, s bizony öröm volt látni, hogy újra tömegek lepték el a múzeumkertet csakúgy, mint a kiállítótereket. A múzeum munkatársának, Bicskei József fényképésznek a tárlatával indult az este, majd bábszínház, régészeti játszótér, négyféle táncház, az intézmény szakembereinek előadásai várták a közönséget. A Canterina Kamarakórus mellett a Buzsics Quartett lépett fel, illetve zárásként a Világegyetemisták régi Sziámi-dalokkal örvendeztette meg a közönséget, Müller Péter Sziámi közreműködésével. 

Népszerű volt az Elődeink élete című állandó kiállítás, ahol Béres Katalin tárlatvezetése közben megelevenedett az egyik „főszereplő”, Egerszegi Boriska is. Őt Dura Veronika színésznő alakította.

– Három évvel ezelőtt volt az utolsó ilyen program. Akkor már a kiállításaink sem voltak látogathatók, egy félig- meddig kiköltöztetett épületben fogadtuk a látogatókat, majd a pandémia miatt maradt ki a Múzeumok Éjszakája, tavaly pedig csak az épület előtti téren tudtuk megszervezni azt – tájékoztatott dr. Kostyál László PhD igazgató. – Örülünk, hogy egy teljesen modern épületben, négy állandó és egy mostanra időzített kiállítással térhettünk vissza. Az országos programhoz kapcsolódott még a megyei könyvtár, a törvényszék, a falumúzeum és a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum is.

Nagykanizsán számos színes programmal, kincskereső kalandtúrával, kézműves-foglalkozásokkal, tárlatokkal és kulturális műsorral várták az éjszakai múzeumlátogatókat a néphagyomány jegyében a Thúry György Múzeum Fő úti kiállítóhelyén és a plakátház intézményegységében. Bemutatták az éj műtárgyait, az ipari park területén folyó ásatások során előkerült négyszögletes talpas oltárokat, majd Bizzer András alpolgármester mondott köszöntőt. – A múzeumok éjszakája minden évben a leghosszabb naphoz, pontosabban annak éjjeléhez kötődik – mondta Bizzer András. – Szent Iván napját a Jézus születését ünneplő karácsonnyal átellenben a képzelet és a világ megújulásának ünnepeként tartjuk számon. Hajdan a népmesékben is e naphoz kötötték a világ négy sarkának egyikét, melynek kifordítása kockázatos, mivel ez adja a létezés és a fennmaradás egyik fő támasztékát. 

Ezt követően az alpolgármester, dr. Száraz Csilla múzeumigazgató, valamint Kunics Zsuzsanna történész, muzeológus átadta a dr. Kerecsényi Edit egykori múzeumigazgatóról elnevezett emlékplakettet, melyet immár 4. éve olyasvalakinek ítélnek oda, aki nagy odaadással, önzetlenül segíti a múzeum tevékenységét, a közgyűjtemény gyarapítását. Idén az elismerést Steinhardt László vehette át, akit dr. Száraz Csilla így méltatott: – Kitüntetettünk hosszú évtizedek óta gyűjti a Nagykanizsa történetéhez kapcsolódó tárgyakat, dokumentumokat, pénzérméket – sorolta a múzeumigazgató. 

– Tudós helytörténész ő, akinek numizmatikai tudását a Magyar Nemzeti Múzeum éremtárában is jegyzik. Fáradhatatlan, szerteágazó gyűjtőmunkát végzett és végez jelenleg is. Gyűjteménye szinte minden egyedi darabja már a Thúry György Múzeumba, rajta keresztül pedig az egész kanizsai közösség birtokába került az évek során, vagy fog kerülni eztán. Keszthelyen a Georgikon Majortörténeti Kiállítóhelyre látogattunk el, ahol Horváth Zoltán igazgató két elemet emelt ki a kínálatból. 
 

– Minden évben csatlakozunk a múzeumok éjszakája kínálatához, s hála Istennek, azt mondhatom, sokakat érdekel a repertoárunk – mondta az igazgató. – A Festetics örökségprogram keretében tavaly módunkban állt felújítani egy malomépületet, melyben most a vendégeink a kenyérsütéssel ismerkedhettek meg, végigkövetve a mag útját a learatott gabonától a kenyérig. Nagy volt az érdeklődés, hosszú sorban vártak a látogatók, hogy rákerüljenek, ugyanis ők készítették el, kelesztették és formázták meg a tésztát, majd a termékeket a füstös konyhában, a kemencében sütöttük ki. 

Amikor pedig kihűltek a finomságok, mindenki megkereshette a tepsiben a sajátját, és természetesen meg is ehette. Az est fénypontja pedig – hagyományosan – a Szent Iván-éji tűz volt.