Paradicsomi állapotok a bornemissza szőlősgazda hobbikertjében

2022.06.18. 11:00

Vinkót a passziója kikapcsolja a napi gondokból

Szőlővirágzás idején keresem fel régi ismerősömet. Hegyi kertje egyike a legszebbeknek a Mura mentén. A pince hétvégi háznak is beillik, külön préselőhelyiséggel és földbe vájt bortárolóval. Itt rozsdamentes fémhordók sorakoznak, ám ő többre tartja a tölgyfadongákból ősi módon összeállított hordókat. Mutatóban van neki a gönci és a barrique fajtából. Ezeket a kádármesterség műremekeinek tartja.

Mihovics József

Füvesített, szépen nyírt sorok, akár egy allé

Eszményi hely a kikapcsolódásra. Felér egy földi eldorádóval. Nevezhetjük paradicsomnak vagy a boldogság kertjének. Egyébiránt a népies nevű paradicska (horvátul paradajz) is akad benne. A kipalántázott tövek közül néhány már virágba borult. Ezek gondját, akárcsak a többi zöldségét, a ház asszonya viseli. A gyümölcsös rész a férj felségterülete. Termésével kínálja magát a roskadozásig teli cseresznyefa, mintha pótolni akarná a tavalyi fagyok okozta hiányt. Megkóstoljuk a még megmaradt szamócaszemeket, és csipegetünk a most érő málnából. Érési sorrendben a következő a meggy lesz, aztán a kajszi, majd a korai ringló szilva, illetve július közepétől a nyári alma, a korai körte és az első őszibarack. S legvégül a téli tárolásra szánt almafélék. Akárcsak a mesében: a szóló szőlő mellett elmaradhatatlan a mosolygó alma és a csengő barack – szigorúan ebben a sorrendben.

Az egykori freskó tanúsága szerint az ókori egyiptomiak is ismerték a bort, sőt, gyógyszerként is használták Illusztráció: ZH Archívum

Ismerősöm keresztségkor a Vince nevet kapta, de Vinkónak is becézik. Főállásban közgazdászként dolgozik. Eredeti agrárdiplomájához most már csak a szenvedéllyel űzött hobbiján keresztül kötődik. A téeszek megszűnésével mind kevesebb mezőgazdász kellett, ő pedig megelőzve a leépítést, átképezte magát ökonómusnak. Fia orvosi egyetemet végzett. Iskoláztatása nem kis pénzbe került. A taníttatás költségeit nyilván a família állta. Akárcsak a családfő költséges hobbiját, a szőlészkedést. Ez utóbbi a gazda igazi szenvedélye. Megjegyzésemre, hogy passziója nem éppen olcsó mulatság, ráadásul temérdek idejét rabolja el, megered a nyelve. Mint mondja: ez az élete része, kiegyensúlyozottságának záloga. A stresszel teli napi munkaidő után siet a ranchra, amely főleg fizikai elfoglaltságot jelent számára. Folyamatosan, az év minden szakában akad feladat a hegyen. Legutóbb, Orbán-napon a szőlészek, borászok védőszentje tiszteletére jött össze barátaival. A hagyományosan épített kemencébe is begyújtottak az agyagedényben sütött rétesnek. A vigalom tetőpontján előkerült a tangóharmonika és a hegedű. A zenészek erős érzelmeket csaltak elő, midőn a kemény Dés F-dúr akkordokból átcsaptak a lágy b- és e-mollba.

Prózai dolgokra váltva a szót, ismét közbevetem: nem kis pénzt visz el a növényvédelem, az állandó permetezés, nem beszélve a saját munkádról. Megéri? Válasza tömören: nagyon is megéri! Bővebben kifejtve kiselőadást tart a szenvedélyről, amely a nagyoknak is a sajátja. Még szépirodalmi példával is előhozakodik. A nagy regényírót, Jókai Mórt idézi, aki ezt írta kortársáról, Petőfiről: „Egyedüli szenvedélye volt a költőnek a biliárd, hol nagy ügyességre vitte…” A 19. századbeli próza jeles művelője csak tudhatott erről, hisz rendszeresen együtt rexeztek a Pilvaxban. Kinek a játék, a sport, a testedzés képezi a mindennapok szerves részét. Más a káros passzióknál ragad le, netán a drogozásnál vagy a szerencsejátéknál. Ennél mégiscsak jobb a szőlészkedés.

Váratlanul drámai fordulatot vesz csevegésünk: Vinkó töredelmesen bevallja, ő bizony nem igazi borissza. Tisztában van ugyan a tanninok, fenolok és a bor más fontos, antioxidáns alkotóelemeinek egészségvédő hatásával, ám ő csak módjával fogyaszt belőle. Ami persze nem jelent teljes absztinenciát. Különös események, ünnepek alkalmával koccint másokkal. Szó sincs róla, hogy a maradék bor veszendőbe menne. Palackszámra elajándékozza rokonainak, jó barátainak. Ha még így is marad belőle, azt kifőzeti pálinkának, s felcímkézett hosszú nyakú üvegekbe töltve adományozza az arra érdemeseknek.

Szőlővirágzáskor parfümillat tölti be az egész hegyet Fotók: a szerző

Ennek ellenére továbbra is nyitott a kérdés: minek ez a sok fáradozás? Azt javasolja, nézzek körül birodalmában. Az pedig szívet-lelket gyönyörködtet. Az utóbbi napok esőzése után minden üde zöld, a levegő tiszta, a csönd nyugtató. Tökéletes hely a relaxációra, a kikapcsolódásra. A hegy tetejéről csodálatos panoráma nyílik az egész környékre. Rálátni a Mura folyó kanyarulataira, sőt, tiszta időben a varasdi hegyek kontúrjai is kivehetők. Június közepe, a szőlővirágzás ideje lévén a legnemesebb parfümre emlékeztető illat terjeng mindenütt. Valódi aromaterápiával ér fel egy-egy séta a füvesített, szépen nyírt szőlősorok között. Az élmény, a lelki béke nem fejezhető ki pénzben. Egyébként is – így Vinkó –, ha az ember szenvedélyesen szerelmes, nem nézi, mibe kerül ez neki. Nincs, ami pótolja a magad által teremtett kis földi jót. Mégiscsak jobb itt, mint valamely füstös kocsmában elütni az időt. Naponta bejár kanizsai munkahelyére. Ha hazaér, nincs könyöklés a felettesek kegyeiért, egyetlen főnöke van, a fenséges természet. Ahogy ő fogalmaz: a városban egy a sokadalomban, vagy ha úgy tetszik, senki, itt a hegyen pedig ő a fejedelem, minden úgy történik, ahogy kedve tartja. Izgalommal teli várakozással kíséri a növényei jövőjét. Lesi, mivé lesznek a kis virágkezdemények, hogyan nyúlnak meg, telítődnek a fürtök, lesz-e elegendő napfény, csapadék, elkerüli- e jégeső a hegyet. Várja a zsendülést, hogy aztán szeptember végén, október elején szüreteljen, s Márton-napra, november 11-re borrá érjen a must. Alkalom ez az újabb szertartásos koccintásra. Vinkó készült a találkozásunkra. Móra Ferenc Szóló szőlő című elbeszélését idézi emígyen: „Ma is azt tartom, hogy nem teremtett ahhoz fogható gyümölcsöt az Úristen.” Aztán Márai Sándort veszi elő, majd Hamvas Bélát, aki ezt írta: „A bor lényege az ember, aki termeszti a szőlőt.”

„NOÉ FÖLDMŰVELŐ KEZDE LENNI”
A Bibliában Noéval kapcsolatosan esik szó először a szőlőről és a borról. A hagyomány szerint elsőként ő ültetett szőlőtőkét. Ahogy a Teremtés könyvében olvasható: „Noé pedig földművelő kezde lenni, és szőlőt ültete. És ivék a borból és megrészegedék és meztelen vala sátra közepén.” Egy másik, János evangéliumából való citátum szerint így szól tanítványaihoz az Úr: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők…” Az évezredektől fogva ismert nemes gyümölcs az emberiség egyik legrégebbi kultúrnövénye. A gabonafélék mellett ez a legősibb és legelterjedtebb növény a világon. A Dunántúlon a honfoglalók már virágzó szőlőkultúrát találtak. Terjedésére és fejlődésére a kereszténység felvételével, I. István idején nyílt meg az igazi lehetőség. A növény megterem minden kontinensen, még Szibéria délebbi részein is. Jóval a Krisztus előtti időkben az ókori Egyiptomban is ismerték, sőt: a legkülönfélébb bajokat is gyógyították vele. Elődeink a legjobb, lehetőleg déli fekvésű lankákat szemelték ki a vesszők telepítésére. A 19. században filoxéra támadta meg a gyökérzetet, hatalmas pusztítást okozva egész Európában. Manapság a peronoszpóra, a lisztharmat és a szürkerothadás mellett egy új veszedelem, a fitoplazma ellen is fel kell venni a harcot. Az aranyszínű sárgaság szép nevével ellentétben akkora kárt tud okozni, mint annak idején a filoxéravész.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában