Kisbucsa vonzása – Csendes élet gyönyörű környezetben

– Megérne Kisbucsa egy kitérőt? – kérdem Takács Ferenc polgármestert, aki fontosnak tartja bemutatni községét „Az Ön faluja is rajta van a térképen!” turisztikai sorozatunkban. 

– Igyekszünk minél többet kihozni a falunk adottságaiból, vonzásából. A kérdésre, hogy miért érdemes Kisbucsára bejönni, az élet adja meg a választ. Itt nincs eladó építési telek, ha ilyet meghirdetnek, legyen az akármilyen is, két hónapon belül biztosan új tulajdonosa lesz.  Minden infrastruktúrával rendelkezünk, a legrégebbi utcaaszfaltozás sincs több tizenkét évesnél. Van szennyvízcsatornánk, orvosi rendelőnk, nyílt wifi-hálózatunk és még sokáig sorolhatnám mi minden valósult meg a községben. A legnagyobb vonzásunk a falu fekvése. A településünk mindössze nyolc kilométerre van Zalaegerszegtől jó közlekedési lehetőséggel. Az itt lakók zöme a városba jár dolgozni, magukkal viszik az óvodás és az iskolás gyermekeiket Zalaegerszegre. Az is jó, hogy a városnak a felénk eső részében vannak a nagy üzletek, ahova innét eljutni egyszerűbb, mint a város távolabbi pontjairól.

Ahogy letérünk a főútról, szinte azonnal elkezdődik a falu, ami hosszan benyúlik a Szévíz völgyébe az erdőkkel borított dombok alján. A csend, a nyugalom vesz körül bennünket, nem csoda hát, hogy aki itt született nem vágyik el innét, a megüresedő ingatlanokat megújítják a családok távolabb  élő tagjai, de jönnek olyanok is, akik ilyen hangultra, életfeltételekre vágynak – foglalja össze Kisbucsa vonzását Takács Ferenc, aki kollégájával Weidinger Andreával az önkormányzat szakmai munkájának irányítójával mutatja meg a falut. Andrea ugyan zalaegerszegi, de már huszonkét éve dolgozik a térségben, a szomszédos Nemeshetésével együtt végzi a hivatali tennivalókat. Andrea a falon, egy méretes, hosszan elnyúló régi térképen mutatja meg Kisbucsa teljes területét. 

– Valamikor a török időkben a környező falvak népe itt, a mocsaras Szévíz mentén bújt meg az ellenség elől. A térképet sok darabból sikerült megmenteni és összeállítani: „Bucsa falu Szent Tamás helységgel együtt Magyarországban, Zala megye adóhivatal, Pacsa 1858” olvasható a térkép címjegyzékén. A falu határa ma is ez,  s szinte hihetetlen, de határosak vagyunk Csácsbozsokkal, Alsónemesapátival, Nagykapornakkal, Misefával, Nemessándorházával, Nemeshetéssel és Botfával is. Kisbucsa Árpádkori település, 2018-ban ünnepeltük a 750. éves születésnapunkat – mutatja meg Kisbucsa fekvését Andrea, s elmondja, hogy a faluban született Foki Ibolya történész, levéltáros, aki a rangos évfordulóra feldolgozta a falu történetét. A Zala megye földrajzi nevei gyűjtemény kisbucsai határjegyzékében rátaláltunk a Foki-gödör dűlőnévre, amely Foki nevű egykori tulajdonosáról maradt fenn az utókorra.

Amikor az országban IV. Béla király uralkodott és 1268-at írtak, a megye élén álló ispán, Csák bán tudatta az itt élőkkel, hogy a mások által jogtalanul elfoglalt birtokaikat mind visszakapják, sőt, a biztonság kedvéért a falu pontos határait írásban is rögzítették. Így keletkezett az az oklevél, amelyben a késői utódok először találkozhatnak „Bocha” formában a mai Kisbucsa nevével – olvashatjuk Foki Ibolya írásában, amelyből megtudjuk azt is, hogy két Bucsa is volt. Létezett Egyházasbucsa, amelynek temploma is volt, s amelyet 1337-ben említenek először, Szent György tiszteletére szentelve. De volt egy másik Bucsa is, amely nagyjából a mai Kisbucsa területén feküdt, és ezt Petőbucsaként emlegettek. Az 1532-ben Kőszeg felé vonuló török csapatok felégették a környéket, a 16. század végére mindkét falu pusztasággá vált. A jelenlegi Kisbucsát a régi Petőbucsa helyén 1735-ben 12 család alapította. A falu neve korábban Bucsa volt, 1892-ig Kis-Bucsa, majd 1898-tól hívják és írják hivatalosan Kisbucsának.

A falu két régi iskolája közül az egyik most közösségi ház, amely mellé egy korszerű tornatermet is építettek, ez nem csak a sportolásnak, hanem a nagyobb rendezvényeknek is a színhelye. A másik iskolát nagyon szép kápolnává alakították, amely 2019-ben kapta meg a mostani arcát. Itt hátra van még a kertben a keresztút kialakítása, melynek helyét kicövekelték, szobrait pedig Lengyelországban készítik. A kápolnával szemben magasodik egy régi víztorony, ami most harangláb, amit az idén újítanak fel. A közösségi házban jelenleg csipke kiállítást láthatunk, ugyanis a nemzeti művelődési intézet pályázatával élve, csipkeverés tanulására vállalkoztak a kisbucsai hölgyek, köztük Németh Imréné is. Édesanyja Németh Dezsőné a falu egyik legidősebb asszonya, elmúlt kilencven éves.

– Fiatalon megözvegyültem, egyedül neveltem fel a gyermekeimet. Sok a feladatom és ez éltet. Ma reggel is már összegyűjtöttem a szénát és a kertet is gondozom. Mindig van valami tennivaló, megállni nem lehet. Szeretem a virágokat, nézze milyen szépek a rózsáim. Hogy milyen volt Kisbucsán az élet? Sokat kellett dolgozni, de ebben a faluban jó volt élni. Itt senki sem bántotta a másikat, békében éltünk egymás mellett, mindig nyugalom volt – mondja és megmutatja a köszöntő levelet, amit születésnapjára Orbán Viktor miniszterelnöktől kapott.

A Szévíz völgyében tőzegkitermelés is folyt, melynek következtében két tó is kialakult a patak mentén. Az egyik környezetének érintetlenségét a természetvédelmi hatóság megtartaná, a másik tó magántulajdonban van, s még nem történt meg a rekultivációja. A jövőben kialakulhat erre egy szép vízi világ, főleg, hogy most készült el a faluvégén egy összekötő út, amelyik a Nepomuki Szent János kápolnánál a búcsúszentlászlói úthoz csatlakozik. Ez is még kisbucsai határ, s a kis kápolna egykor azért épült ide, mert a Szévíz egyik nagy áradásakor az árvíz eddig ért el. Amúgy a falu határát érint a Mária zarándokút, de több másik, a falu határban kanyargó úton is megjelentek a turisták. 

Kisbucsa kedvelt zártkertje a Csirke-hegy, melyre beton zúzalékos utat építettek, hogy a község belterületi útjait védjék a mezőgazdasági, erdészeti szállításoktól. 

– Azok a friss földkupacok a határban az autópálya építésének előhírnökei, régészeti feltáró gödrök. A piros festékes karók a határban pedig már a Zalaegerszeg felé épülő autópálya nyomvonalát jelzik. A határunkat kettévágva, a vadhálóval bekerített zártkertek alatt megy el a pálya, melynek felhajtja a szomszédos Alsónemesapátinál lesz. Itt egy felüljáró híd épül, s állítólag lesz vadátjáró alagút is. Erre nagy a vadnyomás, a múlt nap is vagy negyven szarvast láttam ezen a mezőn. Nem csoda, hiszen a környezetünkben több mint nyolcvan hektár erdő van – említi Takács Ferenc. 

Hogy mit hoz a jövő, nehéz előre látni. Ki gondolta volna például tíz éve azt, hogy Kisbucsa határában autópálya épülne? De létesül más új dolog is, egy lakópark építése is szerveződik a faluban. Elkészültek ugyanis egy negyven házas lakókörnyezet beépítés tervei, s a megvalósítás az engedélyezési eljárás szakaszába lépett.

– Mi arra törekszünk, hogy az itt lakók minél jobban érezzék magukat, megőrizzük kicsi településünk nyugalmát. Hogy mit hoz ez a rohanó világ globálisan, nem tudni. Az itt lakókat azonban nem féltem, történelmünk is arról szól, hogy a kisbucsaiak mindig tudtak alkalmazkodni a felmerülő problémákhoz – véli Takács Ferenc.